2012. május 13-án véget az idei Cairo! Festival. Rengeteg új élménnyel és tudással gazdagodhattak a résztvevők, egy igazi egyiptomi hastáncfesztivál költözött Budapestre erre a 3 napra.

Az első napon a workshopok mellett megrendezésre került a IV. Cairo! Festival nemzetközi versenye is.
Szóló és csoportos kategóriában is a magyaroké lett a dobogó minden foka.

Szóló kategória:
1. Bartos Noémi
2. Lebenszky Lívia
3. Varga Alexandra

Csoportos kategória:
1. Ezer Rózsa kertje
2. Sparing Stefánia és Pintér Csilla
3. Menta csoport

A közönségdíjat szintén az első helyezett csoport és szólista nyerte.

A második napon rengeteg workshop közül válogathattunk: dobszóló, folk mix, oriental mejancé, Yousry Sharif technika. Este pedig megrendezésre került az év legnagyobb és "legnemzetközibb" gála showja, melyen felléptek a külföldi vendégek Dalila of Cairo, Ahmed Refaat, Jade El Jabel, Faren Ben Azira, Eveline Papazova, Myrto, Leila, Sheyla, Mirat Al Sharq, Salima y La Compania Sehar, illetve Magyarországról Tia, az Amira Art Company, az Effendi Dabkeh Társulat, a Nimfa Orientális Társulat, Brebán Katalin, a verseny győztesei, Vámos Veronika, valamint a fesztivál főszervezője Nieto Mercedes.

Vasárnap is sok-sok kurzuson vehettünk részt, amit kiemelnék az a Yousry Sharif mesterkurzus. Nagyon jó hangulatban telt az óra és nagyon technikás kombinációkat tanulhattunk Yousry stílusában. Végül a fesztivál záróestjének a Shiraz Perzsa Étterem adott otthont.

Én már alig várom a következő Cairo! Festivalt! :)

Idén ismét megrendezésre kerül a nagy szabású Cairo! Fesztivál és Nemzetközi Verseny, Nieto Mercedes főszervezésében. Hazánkba látogat Yousry Sharif legendás egyiptomi koreográfus és tanár Egyiptomból; közkívánatra újra Ahmed Refaat, a tehetséges fiatal egyiptomi táncos-koreográfus; Dalila of Cairo, az Egyiptomban élő világhírű olasz táncosnő; és Jade El Jabel, egy különleges brazil csillag, hogy workshopok keretein belül tanulhassunk tőlük. Rajtuk kívül órákat vehetünk Nieto Mercedestől, és ingyenes órákon is részt vehetünk (pilates, streching és kezdő hastánc).

A három napos workshop-sorozat mellett megrendezésre kerül idén is a Cairo! Fesztivál nemzetközi versenye, melyre az elődöntős videókat már beküldték a nevezett táncosok és izgulva várják a zsri döntését. Szólóban és csoportban is lehetett nevezni. Az elődöntős videók megtalálhatók a hivatalos honlapon: http://cairofestival.com/III_CAIRO_Festival/Versenyz%C5%91k

A verseny döntője május 11-én lesz este 9 órától a Cotton Club Orfeum Termében (1066 Budapest, Jókai utca 26.), utána pedig egy remek műsort láthatunk a nyílt színpadon. Szombaton, 12-én lesz a Fesztivál gálaestje a Budai Vigadóban, vasárnap 13-án pedig a Shiraz Perzsa Étterem (1092 Budapest, Ráday u. 21.) ad otthont a záróestnek.

Bár a versenyre már lezárult a jelentkezés, a workshopokra még lehet jelentkezni és kaphatók a belépőjegyek a gálaestre is! Ragadjon magával mindenkit KAIRÓ!

2011. november 26-án felpezsdült Sopron városa. Az összefogás jegyében rengeteg programmal, tombolával, gálával, azaz igazi Tánckavalkáddal várták a szervezők (Tóth-Sebestyén Ibolya és Tóth Kata) az érdeklődő gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

Napközbeni programok voltak 10:00 - 17:00 óra között külsősök részére:
- Bazár: brazil ékszerek, hastánc ruhák és ékszerek, tánckellékek (anyagok, gyöngyök, stb.)
- Fotósarok - egyedi hangulatú képek hastánc- és szambakellékekkel
- Mandu Ház tagjainak bemutatkozása - bemutatókkal
- Ingyenes hastáncóra (gyermek, felnőtt - kezdő)
- Arcfestés
- Keleti színezők, kézművesség

Mozgásos programok voltak a táncolni, mozogni vágyók részére:
- 10:00-11:00 Capoeira - bemelegítés a napi táncokra
- 11:15-12:15 Hayet - dobszóló
- 12:45-13:45 Kahena - shaabi
- 16:15-17:15 Tóth Petra – szamba

Gálaest:
18:00 órakor kezdetét vette a nap fénypontja, azaz rendezvényt megkoronázó Gála.
Felléptek az Ízisz Mozgásstúdió hastáncosai (Tóth-Sebestyén Ibolya – Ízisz – vezetésével), Tóth Petra és csapata (szambával és capoeirával), és vendégművészek: Kahena és Hayet. A színes műsort meglepetés műsorok zárták: Kecskeméti Anett (Kahena) és Hayet is fellépett tanítványaikkal is. Kahenával táncolt Herke Marianna és Szűcs Édua, Hayettel pedig Tóth-Sebestyén Ibolya és Kánya Cintia. Végezetül a szambás lányok keltek (tánc)párbajra a hastáncosokkal (Tóth Petra és Homor Krisztina a szambát képviselve – Tóth-Sebestyén Ibolya és Kozári Dóra pedig a hastáncot képviselve léptek színre) nem kis meglepetést okozva a nézőközönségnek.
A Gálaműsor akkora sikert aratott, hogy a (helyi) SopronTV a szilveszteri műsorban 2 időpontban is adásba tűzte, és mindkét időpontban a teljes gálaműsort leadták.

Az est zárásaként kihirdették a Rajzpályázat eredményét (értékes nyereményekkel gazdagodtak a kicsik és mindenkinek jutott egy kis vigaszdíj is), majd a Tombola sorsolása következett, melyre a vendégművészek is ajánlottak fel értékes nyereményeket. A fődíj Tóth Péter (www.petix.hu) fotóriporter felajánlása volt: egy komplett modellfotózás, melyet azóta be is váltott a boldog nyertes.

A szervezők nagyon örültek, hogy a vendégművészek elfogadták felkérésüket, és workshoppal, fellépéssel emelték az I. Soproni Tánckavalkád fényét.
A vendégművészekről kicsit bővebben:
Kahena:
Kecskeméti Anett 2005 óta foglalkozik a hastánc oktatásával. Az egész ország területén tart workshopokat. 2010 áprilisában nyitotta meg a Kahena Hastánc Stúdiót Kecskeméten.
Elért eredményei: Queen of International Nile Group Competition 2011 November, 1st Winner of the 2nd Cairo! Festival International Competition 2011 May, Queen of Miss Bellydance Hungary 2010.
Hayet:
Jelenleg Bécsben élő táncos, aki 1996 óta foglalkozik hastánccal. 2001-ben elvégzett egy Orientális tánc tanár képző 1 éves tanfolyamot Taha Moussánál. 2002-ben és 2003-ban tanítványaival önálló esteket szervezett, 400 fős közönségnek táncoltak nagy sikerrel. 2002-ben megnyitotta Budapest első hastánc centrumát Orientál tánccentum néven. Jelenleg (2 hetente) Sopronban az Ízisz Mozgásstúdióban is tart workshopokat, de tanít Bécsben, és Németországban, Hollandiában is tart workshopokat.

A szervezők a rendezvényt az összefogás jegyében a későbbiekben is szeretnék megrendezni.

Bővebb információ:
Ízisz Mozgásstúdió – Hastánc Sopron – www.bellydance.hu

Január 14-én szombaton farsangi hangulatban zajlott a szegedi Bellydance Club II. Találkozója.
A program ismét változatos és érdekes volt –  de idén már a szakmán kívüliek (barátok, hozzátartozók, érdeklődők) számára is szórakozási lehetőséget biztosítottunk.


A kora esti órákban a bazárral nyitott a klub. Hastáncos ruhák, kiegészítők, ékszerek találtak új gazdára.
Majd 19 órától kezdődött a Nyitott Műhely oktatóknak és hastáncosoknak.
Az első előadásban Jezsoviczki Sarolta (Nashita Mozgásműhely vezetője) beszélt az arab ritmusokról. Megtanulhattuk a ritmika alapfogalmait, lejegyzését, a ritmusok neveit, a hangsúlyokat. Darbukán is megszólaltak azok a ritmusok, amelyeket a leggyakrabban hallunk és táncolunk rá. Ezeket egy rövid alap-dobszólóban ki is próbálhattuk: mozdulatokat kerestünk beledi, saidi és maqsum ritmusra.
Az Est kiemelt vendége Balla Tünde Aziza volt.
Arab zenei és tánctörténeti kiselőadásában szólt az orientális tánc legismertebb stílusairól, az egyes stílusok ismertetőjegyeiről, a színpadi műfajok sokszínűségéről. Az arab zene legendás alakja, Oum Kalthum mellett a tánc folklór gyökerein át a modern stílusokig ízelítőt hallottunk ezekből a zenékből. Aziza – a tőle megszokott természetességgel és profizmussal – az előadását egy kedvcsináló shaabi szólóval zárta.
Persze hogy kedvet kaptunk a shaabi-hoz 
Bulizós hangulatban Aziza táncházával folytatódott az Est.
21 óra után a résztvevők a nyílt színpad hastánc műsorát láthatták.
A fellépők közt szóló és csoportos előadásokat láttunk: kezdő és haladó szinten táncolók és oktatók szórakoztattak bennünket.

Felléptek:
Daróczi Krisztina – Desert Queen + dobszóló
Újvári Borbála és tanítványai – kezdő csoportos koreográfia
Szöllősi Szilvia – raks sharki
Spohn Réka – beledi
Kovács Nóra – dobszóló
Hayat Hastáncegyesület – andalúz koreográfia
Újvári Borbála- raks sharki
Finálé – Shaabi (Királynők Estje koreográfia) (Szöllősi Szilvia és a Hayat Hastánc)


Az Est további része újra a jelmezes buli hangulatában telt.
Persze, csak mértékkel, mert másnap reggel Aziza workshopra kellett ébrednünk 
(A technikai ws tapasztalatairól egy másik cikkben olvashattok majd.)

A Szegedi Bellydance Club továbbra is vár minden hastáncot kedvelőt és érdeklődőt a klubtalálkozókra.
Részletekért és a programokért kattints a
www.bellydanceclubszeged.eoldal.hu címre vagy
keress minket a Facebook-on
http://www.facebook.com/pages/Belly-Dance-Club-Szeged/189859174425814

Hastáncosok egymásért - Bellydance Club Szeged

Az utóbbi időben egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy Szegeden is legyen egy hely, ahol a hastáncosok rendszeresen találkozhatnak, táncolhatnak, bulizhatnak. Ebből az indíttatásból jött létre a Bellydance Club, melynek elsődleges célja összetartani a szegedi és Szeged közelében tevékenykedő orientálistánc-oktatókat és táncosokat, valamint megismertetni a hastáncot az érdeklődő közönséggel. A klub szervezésében igazi bulizós Arab Estek lesznek minden hónap egyik szombatján.

A szervezők:

Daróczi Krisztina

Füvesi Dóri

Szöllősi Szilvia

Ujvári Borbála - Nilufer

Az I. Találkozót december 10-én tartottuk a szegedi Etázs Klubban.

A programban először a szegedi és Szeged környéki oktatók mutatkoztak be. Megtudhattuk, hogy melyik tánciskolának (oktatónak) mi a profilja, és hogy a hastáncoktatás igen széles skálája van jelen a városban és környékén.

Ezután játékos vetélkedők zajlottak. Itt megismerkedhettek egymással a résztvevők, oktatók és tanítványok együtt játszottak. Vidám, vicces feladatokkal hoztak bennünket hangulatba a szervezők.

A klubtalálkozó kiemelt vendége Kecskeméti Anett (Kahena) volt, aki versenyzőként indult Egyiptomban a Nile Group Fesztiválon. Büszkék vagyunk rá, mert szóló kategóriában elhozta az I. helyezettnek járó koronát. Élménybeszámolót tartott a fesztiválról, majd a nyertes koreográfiát táncolta el nekünk.

Az est további részében a táncé volt a főszerep: jó hangulatban bulizhattunk, táncolhattunk, ki meddig bírta J

A következő klubtalálkozó január 14-én lesz, ahol az Est vendége Balla Tünde Aziza lesz.

Részletes programot olvashattok a Bellydance Club honlapján, és a Facebook-on.

www.bellydanceclubszeged.eoldal.hu

A Bellydance Club januári estjéről is hamarosan élménybeszámolóval jelentkezünk!

Sokszor jönnek be az órámra lányok, asszonyok  félénken kérdezve nem vagyok túl kövér, sovány, öreg a hastánchoz. Vannak olyan tanítványaim, akik éveket vártak, mire össze merték szedni a bátorságukat, hogy eljöjjenek hastánc órára. Persze most már nagyon élvezik. Az alábbi mondatokhoz hasonlókat gyakran olvashatunk: „A hastánc nincsen sem korhoz, sem testalkathoz kötve. Bárki művelheti, akiben van elég szorgalom, és  kitartás.” És ez valóban igaz. De amikor valaki önbizalom hiánytól szenved, problémái vannak önmagával, nehezen hiszi el, hogy a „bárkibe” ő is bele tarozik. Nem jönnek el, mert félnek, hogy nem tudják majd megcsinálni, ők lesznek a legügyetlenebbek, esetleg kinevetik őket. Sokan úgy gondolják, hogy csak egy újabb kudarcot élnének át és ettől inkább megkímélik magukat, tehát otthon maradnak. Pedig a hastáncnak a testünkre gyakorolt számos pozitív hatásán kívül (pl. testtudat, rugalmasság, erőnlét, egyensúlyérzék, finommotorika, fejlesztése, alakformálás stb.) mellett nagyon jelentős a lelki hatása is. A hastánc segít abban, hogy minden nő (újra) felfedezze magában a nőt és elfogadja magát olyannak, amilyen, és ragyogni tudjon. És valóban látom, ahogy ezek a félénk magukkal elégedetlen nők elkezdenek kinyílni és pár hét - hónap múlva büszkén, magukat felvállalva jönnek be az órámra.

Csodálatos érzés az hogy hozzá segíthetek másokat hogy megtalálják magukban a nőt, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak amely során visszanyerik az önbizalmukat. Persze ehhez nekem is el kellett fogadnom önmagam, tudnom kell megélni a bennem lévő nőt. Ami nem mindig volt egyszerű, de a hastáncnak köszönhetően sikerült ezt elérnem. „Ilyen vagyok, testi hibáimmal és szépségeimmel együtt.” Mindenkiben van hiba is és szép is. Vannak olyan testi tökéletlenségeink, amelyeken tudunk változtatni, de rendszeres mozgással pl. hastánccal vagy egyéb mozgásformával formálhatjuk és/vagy karban tarthatjuk alakunkat. Vannak olyan adottságaink, amelyeken nem változtathatunk. Együtt kell velük élnünk és meg kell tanulnunk elismerni, erősíteni pozitív oldalunkat, észrevenni a szépet - testi tökéletlenségünk ellenére is - nem csak magunkban, hanem a külvilágban is. „Mosolyogni és szeretni saját magunkon keresztül a világot.” (Aziza) Hiszen, amikor valaki elégedetlen önmagával, az a külvilág számára is tükröződik. Amikor valaki elfogadja és felvállalja magát, a jót keresi másokban is, arra a környezete is másképp néz. Sokkal kellemesebb társaság egy ilyen ember. Sokkal több embert vonz egy pozitív személyiség.

Persze ez a mai világban egy nő számára egyáltalán nem könnyű: sok nő a munkahelyén erős stressznek van kitéve, sokszor férfiként kell harcolnia hogy megtartsa az állását. Sok csinos, külsőleg nőisnek mondható nőt látok, akiből, ha elkezd beszélni, gesztikulálni, férfias lelkület tör elő. Megfigyeltem tanítványaimon, hogy akik rendszeresen hosszabb ideje járnak hastáncórára, azoknak a járása, tartása, beszéde, mozdulatai, különösen a kézmozdulataik sokat változnak. Büszkébb lesz a tartásuk, járásuk, mozdulataik pedig koordináltabbak. Egész lényük nőiesebbé válik.

A színpadot is szeretem, táncolni is nagyon jó. Jólesik, ha érzem a közönség elégedettségét, de nem hasonlítható ahhoz, amikor azt mondják a tanítványaim, hogy egész nap arra vártak, hogy végre eljöhessenek az órámra, mert azokra a percekre a - családban és a munkahelyükön felgyülemlett - problémáik elillannak,. Teljesen kikapcsolódnak, fel tudnak töltődni. Ezek a mondatok bármilyen fellépésnél értékesebbek.

Saját magamon is tapasztalom, hogy ha rágódom egy konfliktushelyzeten, ahogy közeledik a táncórám, úgy halványul a negatív érzés. A tanításra való felkészülés szinte módosítja a tudatomat, átrendezi a fontossági sorrendet. Mire elkezdődik a táncóra, megszólal a zene, sokkal nyugodtabb leszek, tanítás közben eszembe sem jut, hogy nemrég bosszúságot okozott valami vagy valaki. Óra után pedig azt érzem, hogy mély nyugalom van bennem. Ilyenkor ugyan visszaférkőznek a kellemetlen dolgok ismét, de újra gondolom, más–nyugodtabb megközelítésből - újra értékelem a felmerült problémát.

A legfontosabb dolog életemben a kislányom. Őt szeretem a legjobban az egész világon, ami természetes, hisz minden anya így érez a gyermeke iránt. Mégis előfordul, hogy nincs elég türelmem hozzá. Az elmúlt évek alatt észrevettem magamon, hogy azokon a napokon, amikor tanítok, vagy éppen én megyek valahova táncot tanulni, sokkal nyugodtabb vagyok. Több a türelmem és sokkal jobban tudok vele együtt játszani. Fontos, hogy sok időt töltsünk együtt. De sokat számít az együtt töltött percek minősége, tartalma is. Ezért nekem is szükségem van rá, hogy kikapcsolódjak és az együtt töltött percekben újra nagyobb odafigyeléssel és kedvességet fordulhassak hozzá. „A tánc nyújtotta dinamikus meditáció lehetősége” (Aziza) személyes életemben is megjelenik, és teljesen át tudom érezni azt a könnyebbséget, amiről a tanítványaim is beszélnek egy –egy táncóra kapcsán. Feltöltődöm, mint ember. Teljesebb leszek: jobb anya, jobb feleség, jobb oktató. Mind a családomnak, mind a környezetemnek többet tudok adni.

Fontosnak tartom, hogy néhány szót ejtsek arról a lehetőségről, amit a baba-mama tánc adhat a családoknak. Négy éves kislányommal sokat táncolunk együtt. Nagyon szereti a zenét, mint a legtöbb egészséges gyermek. Már pár hetes korában észrevettem, hogy mennyire megnyugtatja a finom tánc-szerű, lassú, ringató mozdulatsor. Az egyetemi tanulmányaim során szerzett lélektani, pedagógiai ismereteim mellé mai tudásomhoz nagyban hozzájárultak a saját gyermekem gondozásánál – nevelésénél szerzett tapasztalataim. Hálás vagyok, azért, hogy naponta megélhetem azt a csodát, ahogyan a magatehetetlen csecsemőből kisgyermekké vált és tovább fejlődik a kislányom. Nagy lehetőség, ahogyan végig kísérhetem a testséma, testtudat, a mozgás, gondolkodás fejlődését. Amikor egy tanítványom elkezd hastáncolni, az is ehhez hasonló élmény számomra. Látom, amint fejlődik a testtudata és egyre koordináltabbak, szebbek a mozdulatai. Amikor elkezdünk egy új mozgásformát, akkor hasonló a helyzetünk, mint ha csecsemők lennénk: minden teljesen új számunkra. Nagy gátlóerő: a gyerekkel ellentétben úgy érezzük, hogy semmit nem tudunk és talán félve vágunk bele! Meg kell, hogy érjenek a mozdulataink, ahogy egy kisgyereknek is meg kell érnie, bár neki segítenek a szenzitív szakaszok, mi pedig felnőttként, tudatosan fogunk neki a tanulásnak. Megfelelő akaraterővel, rendszeres gyakorlással és kitartással valóban nagykorúvá válhatunk a hastáncban is.  

 Sokan elfeledkeznek a hastánc spirituális oldaláról és könnyed, sportos mozgásnak vagy csupán előadőművészetnek tekintik.  Azonban a hastánc sokkal több ennél.  A jó táncosok azok, akik nem a technikai bravúrok halmozását tűzik ki célul, hanem meg tudják jeleníteni a dal által ébresztett érzelmeket és a közönségből is ki tudják váltani azokat.  Érzéseket pedig akkor tudunk hitelesen megjeleníteni (ahogy a színészetben is tanítják) ha már átéltük.

 Egyre több ilyet látunk: „csodagyerekek”, akik hastáncban sokszor a felnőtteket, profikat is letáncolják. Eltanulják a tanároktól a koreográfiákat és gyönyörüen előadják.  A mozdulatokat tökéletesen megtanulhatják, de - ahogy én látom - náluk egy-egy mozdulat mást jelent. Egy csipőejtés, egy karhullám, egy a közönség felé esés/hajlás - a teljes megadás lépése...Mögöttes tartalom nélkül szép, de nem ugyanaz. Nekik könnyű azt felajánlani, amiről nem tudják, hogy milyen rossz, ha elveszítik.

 Nemrég egy tanítványom kérdezte, hogy miért van az, hogy egy társa alig 12 éves és rögtön tudott szépen rázni. A technikai részletektől eltekintve - minthogy lazább izületek, jobb izomkondíció, több energia -, azzal is számolnunk kell, hogy különbözőek az adottságok és vannak, akik könnyebben ráállnak erre a mozgásformára, ugyanakkor a kort is tényezőként kell számításba vennünk.

 Akik gyerekként kezdik a táncot, az életbeli tapasztalatlanságuk egyszerre előny és hátrány. Előny azért, mert még nem tapasztalták meg a nőiséget érintő sérüléseket. Egy erős menstruációs görcs, fájdalmas hólyaggyulladás, hüvelygyulladások sorozata, egy rosszul sikerült szexuális együttlét - ezek mind-mind nyomot hagynak. Láthatatlan nyomokat. A nőkben legtöbbször védőreflex épül ki ezek hatására. Tudatosan, vagy akár tudat alatt megtanuljuk, milyen sérülékenyek a női szervek és vigyázni kell rájuk. Gondoljuk végig, ráznánk-e bársonyzacskóban egy Herendi porcelán tárgyat? Nem. Ugyanígy gondolunk női szerveinkre, pedig nem kéne.  Egy ésszerű szintig vigyázni kell rájuk, de amúgy nem vagyunk cukorból. Mi nők, sokat elbírunk. Tapasztalatom szerint például a vízszintes nyolcasok könnyen feloldják a menstruációs görcsöket, azonban ha fáj valami, nem szívesen mozgatjuk.

  További különbség az, hogy az előző generációk tagjaiként mi még gyerekkorunkban a szülőktől azt tanultuk, és az illem is azt tanítja, hogy ne tegyünk félreérhető mozdulatokat, ne mozgassuk „párzó mozdulatokkal” a csípőnket, ne legyünk kihívóak. Azonban ezek a hagyományok gyorsan hígulnak mostanában, ami szintén egy pozitív-negatív kettősséget hordoz magában.

 Ezeknek a rossz élményeknek a hatásait, melyek rétegenként ráépülnek a csípőnkre, szépen le kell fejtegetni, fel kell oldani, és akkor fogunk tudni igazán jól táncolni. És itt rejlik a gyerekek titka, nekik nem kell legombolni a félelmeket, görcsöket, a felszínen van minden testrész mozgatása.

 A hátrányuk az, hogy a mélyről jövő, mélyen ható orientális tánc az érett nők tánca, ugyanis pont a tapasztalatok hiányában a fiatalok nem tudják átadni az arab zene érzelemgazdag világát. Meg kell tudni mutatni, milyen fájdalmas, ha elhagy a szerelmed és ez tényleg fizikailag is  fáj, ott benn, a tested közepében, hogy csak visszahúznád, húznád be a testedbe a semmi létbe...El lehet tanulni a tanártól a kontrakció technikáját, de a közönség akkor fogja átérezni, ha a táncosból sugárzik, ha ott van mögötte a megélt fájdalom,  ami behúzza és beállítja a tested.

 Sok táncostól hallom azt, hogy sajnálja, hogy ilyen későn kezdett hastáncot tanulni. Nem szabad sajnálni! Oka van annak, hogy az életnek abban a szakaszában talált rá erre a táncra. És akik úgy gondolják, tiniként kellett volna kezdeniük inkább örüljenek, hogy lehettek gyerekek. Ahogy elnézem ezeknek a mostani gyerekeknek nem sok lehetősége nyílik erre. A sok leállíthatatlan kommunikációs csatorna és a felgyorsult kultúra is az elsietett érésre sarkallja őket.  A társak dominálnak és nem a szülök. Szerintem sokan ezért is kezdenek most fiatalon táncolni, keresik a női mintát. Elvárják a nőiességüket, mintha tőlük független lenne, azonban a szükséges eszközöket nem kapják meg, vagy nincs idejük kifejleszteni. Többször meglepődöm azon, amikor tudom, hogy a fiatal tanítványom már rendszeres nemi életet él, de nem találja a csípőjét. Ez így vajon egészséges dolog?

 Mindezek mellett nem azt mondom, hogy ne hastáncoljanak fiatal lányok. De, táncoljanak, a szaidit még ajánlom is.  A hastánc elemgazdagsága és spiritualitása miatt kortalan tánc. A testünk tudatosítását is jó korán elkezdeni és a hastánc príma eszköz erre. De ne várjuk azt, amit egy érett nőtől, ne bocsássuk versenyre, vagy akár színpadra kihívó ruhákban, agyonsminkelve…Hagyjuk nekik időben megtapasztalni saját nőiességüket és azt hadd építsék bele ők táncukba. Ne tanítsunk nekik olyanokat,  amiket még nem is érthetnek, hogy aztán rosszul használják ezeket a különleges női eszközöket.

 Természetesen a kor és tapasztaltság sem garancia. Ismertem egy hölgyet  - negyven felé járó, kétgyerekes anyuka -  a nőiesség megtestesítője. Szép hosszú szőke haj, világító kék szemek, magassarkúk, szoknyák. És csak értetlenül nevetett, amikor a vállhasználatot tanítottam. Pedig annak a finom vállrántásnak a jelentése - ami nem a durcásságról szól, hanem egy kacér-játékos női mozdulat-, mélyen kódolva van a férfiakban. Még most, az internet korában is, ahol az emberek sokszor elfelejtik a testbeszédet dekódolni, nincs az a férfi, aki erre a mozdulatra ne figyelne fel. Legtöbbször oda is jönnek a jelzésre. Csak mi nők feledkezünk el róla. És arról is, hogy milyen hatalmunk van, ha uraljuk a testünket.

Törökországi utazásaink során mindig megismerkedem néhány új ízzel. A kedvenceim a sütik, melyek olyan jó émelygősen édesek, de a zöldséges és halételeket is nagyon szeretem. Étteremben ritkán, szinte csak útközben, napközben eszünk, hiszen a férjem rokonai szeretettel látnak minket és a reggeli és esti étkezéseink velük közösen, az ő házukban telnek. A következőkben az étkezési szokásokról és néhány különleges, hazánkban nem igazán ismert vagy kicsit másképp ismert ételről írok néhány mondatban.

A nagy közös reggeli

Ami nekem nagyon furcsa volt első alkalommal, az a nagy közös reggeli. Az egész család, meg a közelben lakó rokonok, sőt még a szomszédok is átjártak egymáshoz. Általában 10-20 fő eszik együtt, de az ünnepek alatt ez a duplája is lehet. Vannak családok, akik ugyanolyan asztalt használnak, mint mi. De sok helyen főleg a falvakban a sofra (ejtsd szofra) nevű kis asztalkaszerűségre terítenek. Kis behajtható lábai vannak. Magassága 20-30 cm. Ezt szőnyegen, párnán körbeülik. A reggeli elmaradhatatlan része a zeytin (olívabogyó), a sós fehér sajt és a reçel (ejtsd recsel). Tojásrántottát is gyakran esznek. A helva (török édesség) és a muhlama vagy másik nevén kuymak is gyakori, és persze a kenyér. A reçel a lekvárhoz hasonló étel, csak sokkal sűrűbb és szirupos. Sokféle ízben kapható, az én kedvencem a gül reçeli, amit rózsából készítenek. Ennek csodálatos íze van. Nem kenik rá a kenyérre, hanem belemártogatják a kis kenyérdarabokat. Egy falat sós étel, egy falat édes - mindenből esznek egy picit. A sajt és a helva is apró darabokra felvágva kerül az asztalra.

Szokatlan volt számomra, hogy a tojásrántottát nem teszik ki külön kis tányérokba, hanem mindenki az asztal közepén lévő nagy közös serpenyőből eszik. A muhlama vagy a másik a Fekete-tenger vidékén elterjedt neve a kuymak (ejtsd kujmák), kukoricalisztből, vajból, vízből és az erősen sós (nálunk sajnos nem kapható) fehér sajtból vagy joghurtból készül. Ez az egyik kedvenc török ételem. Ezt sem teszik ki külön tálkába, hanem mindenki mártogatja a kenyerét a közös serpenyőbe. A helva ami egy olajos magvakból préseléssel készült édesség, nagyon sok ízben előfordul pl. kakaós, mogyorós, vaníliás stb. Ezeket is apró darabokra vágva helyezik a tányérokra, melyből mindenki eszeget. A reggeli elmaradhatatlan része a tea (török fekete tea) Minden étkezés után, de úgy általában a nap folyamán többször is rengeteg teát fogyasztanak, még a legnagyobb melegben is forrón. Rám mindig furcsán néztek, amiért megvártam, hogy számomra iható hőmérsékletű legyen. Az egyszerűen csak meleg (tehát nem forró) tea számukra már hidegnek számít és ők úgy nem is isszák meg.

Az elmaradhatatlan tea

A teát a speciálisan erre a célra készült edényben főzik. A çay demlik (csáj demlik) két részből áll. Az alja nagyobb a felső része kisebb. Először az alsó részét tele töltjük vízzel és felforraljuk. Majd a felső részbe teszünk néhány kanállal a szárított teából és ráöntjük a felforrt vizet. Lefedjük és az alsó részt újra feltöltjük vízzel, Rátesszük a tetejét és megvárjuk, amíg az új víz is felforr. Utána alacsony lángon még kb. 10-15 percig főzzük. Ha elkészült a tea, akkor külön-külön öntenek a pohárba a felső, erős teás és az alsó, vizes részből. Általában először teás részből töltenek. Majd attól függően, hogy ki milyen mennyiséget kér és azt milyen erősen szeretné inni, ezt forró vízzel hígítják.

Ebéd Isztambulban egyszerűen, olcsón és finoman

 Ebédidőben csak ritkán voltunk a rokonoknál, mert vásárolgattunk, sétáltunk, várost néztünk. Az ebéd és a vacsora általában főétkezésnek számít annak is, aki dolgozik. Isztambulban a Galata-hídon található kis étkezdékben szoktunk finom halas szendvicseket enni. Én magam a halon kívül más húst nem eszem meg. Sok helyen ezért számomra nem egyszerű az étkezés, de szerencsére Törökországban ez nem probléma, mert van sok rizses, halas, zöldséges ételük. A friss tengeri halat a szemünk előtt sütötték ki, és a szintén illatosan friss kenyér közé tették a salátával együtt. A másik étel, amit sokszor eszünk a pide, ez olyan lapos kenyérszerűség ami töltve van. Van belőle sajtos, burgonyás, darálthúsos stb. Ezek az ételek olcsók és finomak is.

Kahve

Kávét ritkán isznak. Ahogyan már írtam, minden étkezést teával zárnak, naponta többször teáznak. A kávét sajátosan készítik. Minden hozzávalót - már a főzés előtt – beletesznek. Tehát ha valaki pl. tejjel és cukorral issza, akkor azt már előre beleteszik és összefőzik a kávéval. Én ugyan nem szeretem a kávét, de mikor barátaink egyszer mogyorókrémes kávét készítettek, annak nem tudtam ellenállni.

Édességek

Nagyon sok salátát és gyümölcsöt fogyasztanak, de bőven esznek édességeket is. A baklava, kadayif (ejtsd kádájif), pişmaniye ( ejtsd pismánije), sütlaç (ejtsd szütlács) nevű édességeket kóstoltam. Ezek nagyon finomak, édesek és émelygősek és én imádom az ilyen ízeket. Törökországban nagyon sokféle baklava kapható pl. pisztáciás, diós, mogyorós, kakaós stb.

Sütlaç: tejberizs, hasonló a miénkhez, a tetejét gyakran karamellizálják vagy gyümölcsökkel díszítik.

A helva is az édességek közé tartozik, de a reggeli kapcsán már bővebben írtam róla. A lokum , ismert angol nevén „türkish delight” dobozban ( vagy a piacokon kimérve) kapható apró zselés édességek gyűjtőneve. Különböző ízekben kapható. Van, amelyik töltve van pisztáciával vagy mogyoróval. Készül egyszerű, sima, amelyik kókuszreszelékbe van beforgatva, A sokaságból a én kedvencem a rózsa ízű.

Ayran

A délutáni séták közben szinte mindig ittunk ayran-t (ájrán). Ez egy nagyon finom joghurtos ital, amit kis műanyag dobozokban árulnak és kiválóan csillapítja az ember szomját. Az ayrant natúr joghurtból, vízből, sóból és fokhagymából készítik. Mikor Trabzonban voltunk, Kahraman Köyüben, a férjem szülőfalujában, ott a rokonai is készítettek ayran-t. Igazi házi ayran volt, ami sokkal ízletesebb, mint a bolti. Friss házi tejet ittunk minden nap és olyan sajtot ettünk, amit a férjem apukája készített, a húgai pedig otthon sütötték a kenyeret. A nagyvárosi élet zsongása után igazi élmény volt, hogy bepillanthattam egy kis török falu mindennapjaiba. (folytatása következik)

Naima Akef 1932. október 7-én született a Nílus deltájának közepén, a ma félmilliós Tanta városában. Karrierje hamar eldőlt, hiszen egész családja a szórakoztatóiparban dolgozott, a nagyapja által alapított Akef Cirkusznak köszönhetően. Foglalkoztak állatidomítással, akrobatikával, tánccal és énekléssel egyaránt. Nagypapája, Ismail Akef 4 éves korában kezdte el tanítani trapéz artistának. A cirkusszal bejárták az egész világot. Így jutott el 1957-ben Moszkvába is, ahol egy nemzetközi táncversenyen megnyerte az első díjat. A Bolshoi Színház béli Hírességek Csarnokának falán ma is megtalálható a fénykép, mely megörökítette ezt a sikert.

Családja széthullását követően Naima kilépett a cirkuszból és a híres kairói elit éjszakai klubban, a Casino Badia Masabni-ban kezdett el táncolni és énekelni. Tehetségére a klub táncosai hamar irigyek lettek, s sikeresen kirúgatták a helyről (a tulajdonosnak, Badiának nem volt választása, nem veszíthette el táncosai nagy részét). Ezután a szintén híres KIT KAT Club-ban táncolt, ahol hamar megtalálta a szerencséje. Megismerte Husayn Fawzi filmproducert, akit annyira lenyűgözött, hogy rögtön első filmjében főszerepet kapott (al-Eish wal-Malh, Kenyér és Só, 1949.). Naima a filmekben egyaránt kamatoztatta táncos, énekesi és színészi tehetségét. Husayn Fawzival a nagy korkülönbség ellenére (24 év) hamar összeházasodtak, s további 13 filmet készítettek együtt. Naima híres lett gyönyörű, s kreatív, mindig megújuló táncairól, ötletes koreográfiáiról, de ugyanakkor kedvességéről, segítőkészségéről és tanárai iránti tiszteletéről egyaránt. Tanárai között olyan hírességeket említhetünk meg, mint Mahmoud Reda vagy Hassan Khalil. Naima kedvességéről regél az alábbi legenda is: az egyik forgatás során az ebédszünetben Naima arra lett figyelmes, hogy az egyik háttértáncos lánynak sehogyan sem megy egy akrobatikus elem, melyet a szünet után forgatott jelenetben kellett volna véghez vinnie. Naima a saját pihenőidejét és ebédszünetét feláldozva addig tanította és bátorította a lányt, amíg sikeresen meg nem tanulta a mutatványt.

Husaynnel negyedik közös filmjük, a Baba Aaris (Az apám a menyasszony vőlegénye, 1951.), mint az első egyiptomi színes film vonult be a történelembe. Leghíresebb filmjük mégis az 1957-es, fekete-fehér Tamra Henna (Henna virág), ahol a cím a Naima által játszott ghawazee lány neve is egyben. A film cselekménye a következő: egy fiatal, jóképű és gazdag férfiú, Ahmed a mawalid ünnepségen meglátja Tamra Hennát táncolni. Csakhogy Ahmedet már eljegyezték egy gazdag és befolyásos férfi lányával, hogy tovább növelhessék a család hatalmát. Ahmed mit sem törődve az eljegyzéssel megtanítja Tamra Hennát a társadalmi rangjuknak megfelelő viselkedésre, etikettre, s ez annyira jól sikerült, hogy végül családja el is hiszi, hogy a lány a felsőbb körökből származik. Az itt a vége, fuss el véle előtt, azonban Tamra Henna beismeri, hogy Ahmedben mindvégig csak a pénze érdekelte (az egyiptomi filmekben a táncosnőnek szinte mindig negatív szerep jut), s inkább visszatér törzséhez, a ghawazeekhoz, akik között igazán otthon és szeretetben érzi magát.

9 évnyi házasság után Husayn és Naima útjai elváltak, s ettől kezdve mindkettőjük karrierje lefele ívelt, bár Naima továbbra is forgatott, más producerekkel. Néhány év múlva Naima hozzáment a könyvelőjéhez, s szült neki egy fiúgyermeket. Ahogy az szokás volt, a gyermek érkezésével egyből visszavonult, de sajnos nem élvezhette sokáig az anyaság örömeit, mivel mindössze 37 évesen elhunyt rákban.

Ajánlott olvasnivaló:

http://www.hossamramzy.com/stars/starsofegypt_naima.htm

További képek és videók, filmrészletek: 

http://www.dunyana.org/naimaakef.php

Sokan boltban vásárolják a ruhákat, mert nincs kedvük, idejük, ügyességük maguknak feldíszíteni a fellépő kosztümöt. De azért lássuk be, sokat spórolnánk, ha egy kicsit magunk ügyeskedünk. Az alábbi cikkben megosztok veletek egy technikát és adok egy-két ötletet, hogy milyen színeket érdemes választani, illetve a különböző testalkatoknak mi állhat jól.

A színekről

Fontos szem előtt tartani, hogy nem minden szín illik össze, nem kombinálhatunk össze vissza. Manapság szinte mindenre rá lehet fogni, hogy modern, divatos színkombináció, de mégsem lesz az igazi a ruha színösszetétele a színpadon. Az is lényeges szempont, hogy figyeljünk a zene stílusára, tempójára. ha egy gyors ritmusú, vadabb tüzesebb számot táncolunk, akkor érdemes meleg színekbe öltözni, ha egy lassú, érzelmes, szomorúbb szám kerül a színpadra jól mutathatnak hozzá a hidegebb színek. Figyeljünk arra is, hogy ha egy klasszikus számot táncolunk, pl. beledit, vagy folkot, ne válasszunk élénk, neon színeket, mert nem illik a hagyományosabb táncokhoz. A rikító színeket modernebb, fúziós táncoknál használjuk. Természetesen a ruha stílusát is jól kell megválasztani, ne táncoljuk török kétrészes kosztümben felső - egyiptomi saidit, de ez már egy másik cikk lenne…

Elsősorban merésznek lehet tekinteni, de jól mutathatnak együtt a komplementer színek (ellentétes vagy kiegészítő színpárok): kék-narancs, zöld-bíbor, sárga-lila.
Ha valaki kevésbé merészet szeretne, válasszon egyszínű ruhát, csak az adott szín árnyalatait használja. Világoskéket a sötétkékkel, rózsaszínt a lilával stb.

Ha kiválasztottuk a színkombinációkat, el kell döntenünk, hogy melyik legyen a dominánsabb szín. A példámon egy zöld-kék (merész) kombinációt választottam, még pedig úgy, hogy a zöld a dominánsabb szín. Ebből az anyagból készült az alapruha, bővülő „A” vonalú fazonra. A díszeket, pedig hozzá illő anyagból, gyöngyökből, kövekből és strassz láncból fogom elkészíteni.

Milyen fazont válasszak az alakomhoz?

Mindenekelőtt észben kell tartani, hogy az arab női ideál, egy teltkarcsú, szép idomokkal rendelkező hölgy, aki királynőként vonul be a színpadra és úgy is táncol. Így azokat a testrészeket kell a díszekkel jobban hangsúlyozni, amiből „kicsi” van. Mondjuk, ha valakinek nagyobb mellei vannak, de lapos a feneke, több díszt helyezzen a ruha csípőjére, és egy picit kevesebbet a melltartóra. Ez ugyanígy fordítva is lehet, ha valakinek kisebb mellei vannak, sok-sok dísszel (és egy kis push-up segítségével) tökéletesen tud korrigálni.

Figyeljünk arra is, hogy a melltartó, amit bevon a varrónő az választott anyaggal mindig egy picit nagyobb legyen, mint a méretünk. Egyrészt, mert a bevonásnál összeugrik a melltartó tartása, másrészt pedig, hogy véletlen se csússzunk ki belőle tánc közben.

Jól kell megválasztani a szoknya kivágását, meddig legyen felvágva a lábon, mennyi mutassunk meg magunkból. A színpad általában egy emelvény, a nézők lentről néznek minket, ne lássanak be a fehérneműinkig. Ha nagyon felvágott fazont választunk, érdemes a ruha anyagából egy rövidnadrágot varratni és azt felhúzni a ruha alá, így nem lesz gond a lábemelésekkel.

De akkor most már térjünk rá a díszítésre…

Első lépés: Tervezés

Érdemes magunknak lerajzolni, hogy hogyan is nézzen ki nagyjából az elkészült ruha, hogyan helyezkedjenek el a díszek, és kiszámolni, nagyjából mennyi követ, gyöngyöt vegyünk. Érdemes többet venni, mert ha véletlen keveset veszünk és pár hát múlva megyünk csak vissza, nem biztos, hogy lesz ugyanaz az árnyalat a boltban. Nem kell profi rajzot készíteni, később változtathatunk is a designon, de lényeg, hogy legyen valamilyen elképzelésünk, amit meg is örökítünk, nehogy később elfelejtsük.

Második lépés: Beszerzés

Szuper díszeknek olyan helyeken is nyomára akadhatunk, ahol nem is gondolnánk. Pl.: karácsonyi vásárban a fára akasztható gyöngyökre.

Lehet díszeket varrni a ruhára úgy is, hogy egy mintás anyagból vágunk ki formákat, flitterezett virágokat, és ezeket varrjuk fel a szoknyánkra.

Én most egy kicsi türelmet igénylő technikát mutatok meg az olvasónak. Ehhez mindenképp vennünk kell: strassz láncot, gyöngyöket (nagyobb szeműeket, lehetőleg felfűzve), különböző méretű, formájú köveket, ragasztható vagy vasalható strasszokat (lehetőleg Swarowsky elements-t, mert ezek csillognak a legjobban), anyagot a bevonáshoz és dekorgumit (polifoam szerű lap, általában A/4-es méretben árulják, színe ne üssön el a ruhától, ha átlátszó az anyag, amivel bevonjuk).

Harmadik lépés: Díszítés

Először kivágunk a dekorgumi lapból különböző formákat, amiket majd a ruhára pakolunk. Érdemes olyan követ venni, ami egyezik a tervezett formáinkkal. Kivágunk az anyagból is akkora darabokat, amivel majd be tudjuk vonni. Nem kell sokat ráhagyni a szélén, mert akkor puklis lesz a felvarráskor. Egy kő segítségével rögzítjük az anyagot a dekorgumihoz, hogy ne csússzon el. Utána jöhetnek a gyöngysorok és strassz láncok szépen sorban. Először fűzzünk föl egy egész kört, majd a sorokat 2-3 gyöngyönként rögzítsük a gumihoz. Annyi sort varrunk egymás mellé, amennyit szeretnénk, de inkább több kisebb dísz legyen a ruhán, szebben csillog. Amikor felvarrtuk a gyöngysorokat, strasszokat, akkor hátul bevonjuk a dekorgumit (előtte vágjuk le a felesleget). Ezeket a „brossokat” pedig először rápakoljuk a ruhára, elhelyezzük őket, majd rögzítjük. A brossok közé mindenképp ragasszunk vagy vasaljunk pici köveket, hogy még jobban megtörje a fényt a színpadon. Ha marad ki gyöngysor, vagy strassz lánc, hullámos vonalban varrjuk rá a ruhára, a brossok közé.

Jó díszítést!

Boltok, ahol a díszeket be tudod szerezni, meg tudod rendelni:
Cini Táncruha kellék – 1137 Budapest, Pozsonyi út 19. (kövek, gyöngysorok)
Taylor Tánckellék – 1074 Budapest, Hársfa u. 5. (strasszok)
Intergomb Kft. – 1063 Budapest, Szondy u. 58. (strassz lánc)