Sokat látni és hallani az úgynevezett „falunapi hastáncosokról”, ezzel kapcsolatban említenék meg egy pozitív példát. Ők lennének az én kis csoportom, egy éve vettem át az oktatásukat. A tipikus falunapi hastáncosok közé tartoztak és azt, hogy ma versenyekre járunk és színvonalas műsorral tudunk a közönség elé állni, azt nagyrészt táncosok kitartásának, Balla Tünde Aziza és Kecskeméti Anett segítségének köszönhetjük!

Hétfőn készítettek velük egy rádió interjút (link:http://promenad.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=99332 ) - amin én sajnos nem tudtam részt venni - felfigyeltek az eddig elért eredményeinkre és hírnevet szereztünk a falunak. (III. Gyöngyösi Országos Hastáncverseny kezdő csoport II. helyezés, II. Kecskeméti Hastáncversenyamatőr csoport IV. helyezés)
Még nem hallottam, amiket elmondtak, de a leírás alapján úgy gondolom, hogy méltóan képviselték a csoportot és a hastánc műfaját, amiről egy évvel ez előtt ők is annyit tudtak, hogy csilli-villi ruhák és abban rázzuk magunkat. Egy példa, nagyon megkedvelték a saidi műfaját, és ami a legmeglepőbb volt számomra is, hogy a "falusi" közönség is jól fogadta - többségében :) - sőt a szomszéd falu polgármestere is külön kérte, hogy az ő falunapjukon is feltétlenül legyen benne a repertoárban! :) Tehát kitartás lányok! Kemény munka megváltoztatni az előítéleteket, de a lehetőség mindig adott számunkra!

A Hayat Hastánc Egyesület kialakulásáról

Egyszerre kezdtem el oktatni és az orientálistánc oktatóképzést Balla Tünde Azizánál. Ezek a lányok biztattak és építettek fel rám egy egyesületet. Azóta sok minden változott, nagyon nehéz volt rendszert és "házi rendet" bevezetni, ahol eddig nem volt. Voltak páran, akiknek nem is tetszett, így lemorzsolódtak. Akkor nagyon bántott, ma már értem, hogy jobb így, mert nem hátráltatnak minket azok, akik csak lötyögni jöttek, alig tettek hozzá valamit az egész közösséghez. Mindeközben kiderült, hogy a megváltozott légkörnek, az egymásra épített óráknak és kemény gyakorlásnak most kezdik megérteni és megérezni az eredményét (versenyen elért eredmények, fellépések színvonala, stb.).

Szerencsés voltam (és vagyok), mert van mögöttem egy kemény mag, 2-3 fő, akik nagyon hajtanak előre és viszik a vállukon a csapatot, már a legelején látták, hogy miket érhetünk el - igaz - csakis ezzel a kemény munkával. Pozitív visszajelzés volt az is, mikor egy másik oktató odajött hozzám a verseny végén, s elmondta milyen sokat fejlődtünk a kecskeméti óta.
Örülök, hogy ellátogat hozzánk Tünde augusztusban, ez a tapasztalat még hiányzik nekik nagyon. Ahogy nekem sokat adott akkor, remélem, hogy nekik is sokat fog jelenteni!