Advent előestéjén, idén november 27-én meggyújtjuk az első gyertyát. Minden vasárnap eggyel több gyertyát égetünk. Ahogyan "megyünk bele a télbe", úgy egyre több mesterséges fényre, tűzre van szükségünk, hogy a növekvő sötétséget ellensúlyozzuk.

December 4. Borbála napja: A néphiedelem szerint ezen a napon a nőknek tilos dolgozniuk, a női látogató pedig elviszi a ház szerencséjét. Ha az e napon metszett, vízbetett gyümölcsfaág karácsonyra kizöldült, a következő esztendőben jó termés ígérkezik.

December 6. Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myrában. Jószívűségéről legendák maradtak fönn. Egy ezek közül: keszkenőbe kötött aranypénzeket tett be azoknak a városabéli szegény lányoknak a szobájába, akiket apjuk arra akart rávenni, hogy prostituáltként tartsák el magukat. Az ablakon át becsempészett ajándék pénz megmentette a lányokat a tisztességtelen jövőtől. A nálunk az ehhez a naphoz kötődő ajándékhozó Mikulás neve a Miklós név szlovák változata. A valamikori adománygyűjtő középkori diákszokásból lassan az ország egész területén kialakult a "mikulásjárás". Ennek alap "forgatókönyve": Szent Miklós püspök az ünnep előestéjén bezörget a gyermekes házakba és vizsgáztatja a gyermekeket. Ellenőrzi, hogy tudnak-e imádkozni, kikérdezi őket, hogy jól viselkedtek-e az elmúlt esztendőben. Aki "rossz" volt, azt szolgájával, az ördöggel megcsapatja a virgáccsal (latin vessző szóból). Miklós a legendákból ördögűzőként is ismert, fél tőle az ördög, ezért fogad szót neki. A néphagyomány szerint alakoskodók (szakállas, láncos Szent Miklós, kormos arcú ördög, püspök, harangozó, ministráns) járták a házakat, s nem csak a gyermekeket ijesztgették, hanem a leányokat is. "A püspök kártyából olvasta a litániát. Eztán kezdődött a gyónás. A pap különböző tréfás kérdéseket tett föl a gyónónak: "Ki a szeretőd? Aludtál-e vele?" stb. Ha nemmel felelt, a ministráns csengetett és a két ördög bejött, a lányt kivitték az udvarra és jól összefogdosták." (Tátrai Zsuzsanna- Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások c. könyvéből)

Némely területeken az enapi időjárásból a karácsonyira következtettek.

December 13. Luca napja. "Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja." A név a latin lux, fény szóból ered. Luca kettős alakkal bír a magyar néphitben: a keresztény mártír és a rontó boszorkány jól megférnek együtt. Ehhez a sötét téli naphoz, rövid világos óráihoz, hosszú éjszakájához a magyar néphagyományban sok-sok boszorkányos babona, hiedelem, varázslás fűződik. Legismertebb közülük a "Luca széke", amely a boszorkányok felismerésére meghatározott alapanyagú és darabszámú alkotóelemből egészen karácsonyig készül. Sokféle férj- és házasságjóslás, betegség-, termés-és időjárásjóslás kötődik még e naphoz. Leggyakoribb a tyúkok termékenység varázslásához kapcsolódó hiedelem. "A gazdaasszonyoknak napközben ülnie vagy feküdnie kellett, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek." Bizonyos női munkákra tilalom volt: nem volt szabad mosni, fonni. Sok helyen használtak fokhagymát a rontás ellen: a ház és az ólak, az istállók ajtaját-ablakát is bekenték vele. A söprűket, mint a boszorkányok közlekedőeszközét, minden háznál elzárták, hogy Luca nehogy elrepüljön velük. A női vendég szerencsétlenséget hozhat a házra, a fiúknak azonban örültek mindenhol. A Luca-napi alakoskodók házról-házra járva "kotyolnak", a kisebb fiúk "lucázni" járnak. Hajnalban kis csoportokban indulva végigjárják a falut, s ahol behívják őket, ott a konyhában a szétszórt szalmán ülve-térdelve elmondják a termékenységvarázsló verseket, dalokat. Álljon itt egy Sebestyén Gyula hagyatékából:

"Adja meg az Isten keteknek, annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, a csillag!

Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.

Adja meg az Isten a ketek disznajának,

Akkora szalonnája legyen, mint az ajtó, ajtó!

Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.

Adja meg az Isten keteknek annyi pénze legyen, mint a pelyva!

Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.

Ketek tikja úgy ülje meg a tojást, mint én ezt a szalmát!

Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty."

A háziasszony ajándékkal köszönte meg a lucázást, és a szalmát a tyúkok alá vitte, hogy jobban tojjanak.

Más tájakon a fehérleples alakoskodás résztvevői nők is lehettek, például Nyitra környékén, de volt, ahol a fehérbe öltözött Luca csak férfi lehetett (Csallóköz).

A lányok férjjósló praktikái közül egy: 12 gombócot főztek, közepükbe egy-egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször feljött, elárulta ki lesz a kérdező párja.

Manapság a városi lakosság körében is  ismert, illetve terjedő szokás, hogy gyermekek az óvodákban, iskolákban Luca napkor búzát ültetnek egy cserépbe. Sőt, a piacokon, virágboltokban sündisznó alakú cserépedényekben "készen" is lehet kapni kihajtott búzát. Régen falun azt tartották, ha Karácsonyra kizöldül, jó lesz a termés. Friss, zöld színével dekorációnak is kiváló, de díszítő értékénél jóval nagyobb a tápértéke. Napjainkban egyre ismertebb a búzafű éltető ereje. Télen sokkal kevesebb tiszta zöld növényhez tudunk hozzájutni, mint a másik három évszakban. A búzafű nagyon gazdag tápanyagokban, vitaminokban, ásványi sókban, enzimekben, antioxidánsokban, stb. Érdemes fogyasztani. Az első mennyiséggel legyünk óvatosak. Nyugodt otthoni napon próbáljuk ki először. Erős tisztító, méregtelenítő hatása fogyasztás után hamar jelentkezhet. Sokan nemcsak Luca napkor, hanem folyamatosan csíráztatnak, ültetnek otthon búzát, hiszen ezzel az egy növénnyel, különleges vegykonyhájával megelőzhető a tápanyaghiányos táplálkozás, a szervezet éheztetése. A magokat és a csíráztatáshoz alkalmas többszintes speciális edényt a bioboltokban tudjuk beszerezni. Ha füvet szeretnénk növeszteni belőle, földbe kell ültetnünk. Ehhez egyszerű műanyag tálca is megfelel. Figyelnünk kell a talaj minőségére, a megfelelő, nedvesség- és fényviszonyokra. Vannak bioboltok, ahol búzafüvet és a fű levének kinyeréséhez alkalmas prést is tudunk vásárolni. Gondoljuk meg, nem véletlen, hogy a magyar nyelv a búzát az "élet" névvel is illeti. A friss búzafű minőségi tápanyagtartalma magasan felülmúlja a messzi országokból ideszállított, műtrágyán nevelt, romlás ellen vegykezelt, mutatós déligyümölcsök, zöldségek értékeit.

A növények közül Luca napjához nemcsak a búza, a fokhagyma, a gyümölcsfák kapcsolódnak, hanem sok tájon a sütőtök is. Szem-száj-orrnyílást vágnak rá, gyertyát tesznek bele, majd az így elkészült lámpást, világító Lucatököt a ház ablakához tartják és ijesztgetik vele a bent lévőket.

Amint olvashattuk az egészség-termékenységjóslás, varázslás, jókívánságok mellett az emberek egymás bosszantásáról is hagyományosan gondoskodtak. Némely tájakon e naphoz olyan durva tréfák is kötődtek, amelyekkel kellemetlen perceket is okozhattak egymásnak. Egyes vidékeken a legények szétszedték a gazda szekerét. Például Galgamácsán leakasztották a kertkapukat és összecserélték őket más portához tartozókkal.

December.21 Tamás napja. Tamás volt az apostol, aki hitetlenkedett, ezért Jézus pünkösd után neki külön megjelent. Innen a szólás: "Szent Tamás szolgája vagyok" - hiszem, ha látom. Az e napon vágott disznó hájának "tamásháj" gyógyerőt tulajdonítottak. A néphit ehhez a naphoz férjjósló praktikákat kapcsol. 

December 22. 05 :30:08 a téli napforduló időpontja 2011-ben

a Naphoz kapcsolódó szimbólumok:  a napjel

"...A természetben élő emberek nagy mértékben ki vannak szolgáltatva a természet erőinek. Az ember korán rájött arra, hogy élete legfontosabb tényezőit - a meleget, a világosságot - a Naptól kapja, ezért mindig tisztelettel tekintett ezen égitest felé. Népművészetünkben mélyen konzerválódott a napjel szinte minden formája. A napjel ősi tartalmát ugyan a magyar nép rég elfeledte, de formáját hagyományaiban mélyen konzerválta. Ősi hitregénkben csodálatos szarvas jelenik meg; homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye megannyi csíkban tündöklik. Tiszteletének tárgyát először kör alakkal ábrázolta; ennek horgas sugarú kör stílusváltozatát a nép "forgórózsának" mondja; ugyanezt a jelet megtaláljuk Kínában és a belső-ázsiai szőnyegeken. A szőnyegszövés technikája alakította ki a "horogkereszt" alakot, amely a csángóknál éppolyan formában jelenik meg, mint Ázsiában. A napjel összetettebb stílusváltozatai is ismertek. Így a székely porszarukon rajta van a napkorong tagoltabb formában, széléből a sugarak örvényszerűen csigavonalas gomolyban csapnak fel. Ilyen napjel díszíti a kínai és belső-ázsiai díszkapukat, kolostorok gerendáit, de a székelykapukat is. A csángó-, a kalotaszegi-, és a székely kapu keleti rokonságát nemcsak szerkezeti, de napjel díszítéses formái is megerősítik. Népünk nemcsak regős énekeiben őrzött meg a Nap csodálatára vonatkozó jelképeket, de a napfordulókor tartott turkajáráskor az ősi jelek rajzolásával is. Ilyenkor teheneik oldalára kerek napjeleket rajzoltak, hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa meg hasznos jószágaikat." http://www.kiszely.hu/istvan_dr2/ostortenet/029.html

"… Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi izgalma is…"(Steinert Ágota)

Talán furcsának találjuk, hogy mintegy háromszáz évvel ezelőtt a húsvét sokkal nagyobb ünnep volt, mint a karácsony. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének ünneplése akkor kezdett a maihoz hasonló szokássá válni. A szeretet, békeség, család, összetartozás, öröm fogalmai kötődnek karácsony napjához. A napjainkban újból felerősödő holisztikus gondolkodásnak köszönhetően az adventi előkészületek az emberekben egyre inkább nemcsak a komoly fejtörést és anyagi áldozatot igénylő ajándékvadászatból állnak. A szocializmus hiánygazdasága, a maitól eltérő manipulációktól üzemeltetett piac után eljött egy másféle manipuláció időszaka: a nagy "bőség". Rég nem kell már Ausztriába vándorolni bevásárolni! Ha a Kánaán nem is érkezett el, de az áruházláncok megérkeztek. A mindent elárasztó, a vásárlót burkoltan értelmi fogyatékosnak feltüntető szlogenekkel, árharcokkal, reklámokkal teli, ünnepi hangulatot romboló kampányokkal, már októberben is kapható, csokoládét nem látott mikulásokkal lassan a megérdemelt visszatetszést érik el a "fogyasztók" lelkében. Egyre többen keresik föl a kézműves kellékeket, természetes alapanyagokat árusító boltokat, hogy válogassanak a hozzávalók között, hogy valóban olyan ajándékot készíthessenek, ami szívtől-szívnek közvetít, ami személyes. Két oldalról is: benne van az a személy, aki készíti és személyesen annak készül, aki kapja. Az adventi időszak várakozással teli, ugyanakkor tudnunk kell benne élni a pillanatban, a várakozásban benne lenni teljes lélekkel. Kinek mi adja az erőt, milyen misztérium, mindenki maga érzi legjobban. Jézus születése; a természet rendje, az év szabályos ritmusa, kiszámíthatóságának tisztelete; a fény-sötétség váltakozása fölötti alázat mind-mind megfelelő lelki hátteret biztosítanak ahhoz, hogy az elkövetkező decemberi napok valóban valamiféle csodavárásban teljenek el.

A karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb, ősi szokása a betlehemezés.

Karácsony előtt jártak házról-házra és némi enni-innivaló kíséretében mutatták be játékukat a betlehemesek. A játékban Jézus születésének eseményei elevenednek meg, ma már inkább csak a Szent Család szálláskeresése, a pásztorok, esetleg a háromkirályok látogatása, többnyire gyermekek előadásában. A középkorban az egész karácsonyi eseménysort felnőtt férfiak mutatták be misztériumjátékok keretében a templomban. A 19. századtól a betlehemezés két formájáról vannak forrásaink: a bábokkal és az elő szereplőkkel megjelenített karácsonyi játékokat. Az előbbit főleg a Dunántúl és a Felső-Tisza vidékén gyakorolták, míg Erdélyben inkább az utóbbi hódított. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a Szent Család kicsinyített mása maradhatott meg a szentelek falak között. Az élőképszerű, ma is látható betlehemek tehát az egykori bábjátszás. Betlehemes játékainak a legarchaikusabb rétege Erdélyből származik, ezek egyes részletei, motívumai egész a 17. századig vezethetők vissza. Ecsegről, a 17. századból származik a betlehemes játék első magyar nyelvű emléke.

A magyar nyelvterületen használatos karácsony elnevezés valószínűleg a szláv korciti (fordul, lép) igenévi korcun (átlépő) alakjából származik. Mint tudjuk, a fényhozó téli napfordulót, a növekvő napfényt, jóval Jézus alakjának megjelenése előtt is jelentős ünnepként tisztelték az emberek. A népszokás szerint nemcsak Luca napkor, hanem karácsony napján is gyümölcsfa ágat vittek be a házba. A benti melegben kirügyező, kinyíló vesszők az évről évre megújuló természet mágikus erejét sugározták és erőt adtak az embereknek az új esztendőhöz, az új feladatok ellátásához. A magyar nyelvterületen advent és karácsony idején általánosan gyakorolt vesszőhajtatást a múlt századtól felváltotta a karácsonyfa állítás. Mennyivel humánusabb volt csak egy-két ágat lemetszeni az alvó fákról, mint gyökerestől kipusztítani egy-egy növényt.

Vesszőhordás

Különösen Őrhalomra volt jellemző a pásztorok karácsonyi vesszőordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elősegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés. 

December 25.: a család ünnepe. Ez is, mint néhány jeles nap, munkatilalommal járt. Leszpéden így mondták: "Ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el." Pereszlényben a hamut, a szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek.

December 25-ét mint Jézus születését 345-ben említik először, Justinianus császár alatt véglegesen rögzítik az ünnep napját.. Így a legyőzhetetlen nap születésével és a római farsang, a Saturnalia utolsó napjával esett egybe. A kutatók szerint Jézus nem december végén született. Karácsonykor Palesztinában fagyni szokott és nincs nyáj a szabadban. Szent Lukács evangéliumában viszont ez olvasható:

"Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték nyájukat."

A talmud szerint a nyájakat november elején hajtották be, és csak márciusban mentek ki megint a legelőre. Szent Lukácsnál olvassuk, hogy Jézus születésével kapcsolatos népszámlálás "Quiriniusnak, Szíria helytartójának az idejében történt". Sokáig úgy tudtuk, hogy Publius Sulpicius Quirinius Kr.u. 6-ban került Szíriába és ekkor népszámlálást is rendezett. Egy Antiochiában talált római felirat azonban bizonyítja, hogy ez a személyiség Saturnius prokonzul idején, Kr.e. 10 és 7 között is járt a Közel-Keleten. Népszámlálást különben a rómaiak 14 évenként szoktak tartani. Lukács tehát erre a korábbi népszámlálásra utalt. Szem előtt kell tartani azt is, hogy Heródes mai időszámításunk szerint Kr.e. 40-ben lett Judea királya és Kr.e. 4-ben halt meg. Csillagászati megfigyelések és számítások alapján megállapították, hogy a betlehemi csillag nem üstökös volt, hanem két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz ritka találkozása a Halak jegyében. Ez Kr. e. 7-ben történt, és a Földközi-tenger térségében különösen jól volt látható. A két bolygó ritka együttállását 1603-ban Kepler megint megfigyelte.Fentiekből arra lehet következtetni, hogy Jézus időszámításunk kezdete előtt, Krisztus előtt 7-ben, ősszel született.

A heves megyei Boldogban karácsony éjjel a földön, szalmán aludtak a betlehemi család emlékére. A palócoknál csak nagy ünnepeken terítették be az asztalt. Karácsonykor piros csíkos abroszt tettek fel, amelynek színe az örömet jelentette. Az ünnep jelentőségének hangsúlyozására két-három abroszt is feltettek egymás fölé. A Nyitra környéki magyarok kis színjátékkal terítették be az asztalt. A gazda s gazdaasszony egymással szemben állva húzta az abroszt. Az asszony kérdezte:

"Mit húz Kend?"- "Üszögöt, konkolyt, Boldogasszony tízparancsolatját!" - felelte a gazda. Ezt háromszor elismételték, hogy a jövő évi búza tiszta legyen. A karácsonyi abrosz varázserejű volt. Abból vetették a gabonát, hogy bőséget, beteget takartak le vele, hogy egészséget hozzon."

Regölés

December 26.: István napja

 Szent Istvánt a keresztények első vértanújaként tartják számon. E naphoz kötődik a regölés szokása, amelyet a kutatók a legarchaikusabb szokásnak, a téli napfordulóra utaló varázsszövegnek tartanak. A dél-dunántúli regölő sorra járták a házakat köcsögdudával, láncosbottal zenéltek. A regösénekek hosszúak voltak, a szavak, szókapcsolatok jelentés tartalma a mai ember számára sajnos nem mindig érthető.

Íme egy részlet:

"Kejj föl gazda, kejj föl, szállott Isten házodra

Sokával, seregével, vetett asztalával,

szárnyas angyalával, teli poharával.... (Boldogfa)

Aztán következtek a jókívánságok, a legények, leányok összeregölése:

"Itten tudunk egy legényt, kinek neve Jancsi,

amott tudunk egy leányt kinek neve Tercsi "

Ezután az adománykérés következik.

Állandó része a dalnak, amely az egyes részeket is elválasztja:

"Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem."

December 28.: Aprószentek napja

A Heródes parancsára elpusztított fiúgyermekek emléknapja. A hiedelem szerint, akit nem vesszőznek meg, a következő évben beteges lesz, s ha legény nem fog megházasodni, ha leány nem fog férjhez menni. A kisgyermekektől megkérdezték, hogy hányan vannak az aprószentek, s addig paskolták őket, míg meg nem adták a helyes választ. Ha semmiképp nem tudták végül elárulták nekik: 144 000 Maga a vesszőzés pogány eredetű termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.

"Mustármagot jöttem kérni,

Tessék engem jól elverni."(Tiszahát)

December 31. Szilveszter napjához és az új év első napjához szintén rengeteg szokás kapcsolódik. Ezekről következő írásunkban lesz szó.

Irodalom:

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd.

Tátrai Zsuzsanna: Magyar Néprajz VII. Folklór

Kerkayné Maczky Emese: Karácsonyi ünnepkör