Törökországi utazásaink során mindig megismerkedem néhány új ízzel. A kedvenceim a sütik, melyek olyan jó émelygősen édesek, de a zöldséges és halételeket is nagyon szeretem. Étteremben ritkán, szinte csak útközben, napközben eszünk, hiszen a férjem rokonai szeretettel látnak minket és a reggeli és esti étkezéseink velük közösen, az ő házukban telnek. A következőkben az étkezési szokásokról és néhány különleges, hazánkban nem igazán ismert vagy kicsit másképp ismert ételről írok néhány mondatban.

A nagy közös reggeli

Ami nekem nagyon furcsa volt első alkalommal, az a nagy közös reggeli. Az egész család, meg a közelben lakó rokonok, sőt még a szomszédok is átjártak egymáshoz. Általában 10-20 fő eszik együtt, de az ünnepek alatt ez a duplája is lehet. Vannak családok, akik ugyanolyan asztalt használnak, mint mi. De sok helyen főleg a falvakban a sofra (ejtsd szofra) nevű kis asztalkaszerűségre terítenek. Kis behajtható lábai vannak. Magassága 20-30 cm. Ezt szőnyegen, párnán körbeülik. A reggeli elmaradhatatlan része a zeytin (olívabogyó), a sós fehér sajt és a reçel (ejtsd recsel). Tojásrántottát is gyakran esznek. A helva (török édesség) és a muhlama vagy másik nevén kuymak is gyakori, és persze a kenyér. A reçel a lekvárhoz hasonló étel, csak sokkal sűrűbb és szirupos. Sokféle ízben kapható, az én kedvencem a gül reçeli, amit rózsából készítenek. Ennek csodálatos íze van. Nem kenik rá a kenyérre, hanem belemártogatják a kis kenyérdarabokat. Egy falat sós étel, egy falat édes - mindenből esznek egy picit. A sajt és a helva is apró darabokra felvágva kerül az asztalra.

Szokatlan volt számomra, hogy a tojásrántottát nem teszik ki külön kis tányérokba, hanem mindenki az asztal közepén lévő nagy közös serpenyőből eszik. A muhlama vagy a másik a Fekete-tenger vidékén elterjedt neve a kuymak (ejtsd kujmák), kukoricalisztből, vajból, vízből és az erősen sós (nálunk sajnos nem kapható) fehér sajtból vagy joghurtból készül. Ez az egyik kedvenc török ételem. Ezt sem teszik ki külön tálkába, hanem mindenki mártogatja a kenyerét a közös serpenyőbe. A helva ami egy olajos magvakból préseléssel készült édesség, nagyon sok ízben előfordul pl. kakaós, mogyorós, vaníliás stb. Ezeket is apró darabokra vágva helyezik a tányérokra, melyből mindenki eszeget. A reggeli elmaradhatatlan része a tea (török fekete tea) Minden étkezés után, de úgy általában a nap folyamán többször is rengeteg teát fogyasztanak, még a legnagyobb melegben is forrón. Rám mindig furcsán néztek, amiért megvártam, hogy számomra iható hőmérsékletű legyen. Az egyszerűen csak meleg (tehát nem forró) tea számukra már hidegnek számít és ők úgy nem is isszák meg.

Az elmaradhatatlan tea

A teát a speciálisan erre a célra készült edényben főzik. A çay demlik (csáj demlik) két részből áll. Az alja nagyobb a felső része kisebb. Először az alsó részét tele töltjük vízzel és felforraljuk. Majd a felső részbe teszünk néhány kanállal a szárított teából és ráöntjük a felforrt vizet. Lefedjük és az alsó részt újra feltöltjük vízzel, Rátesszük a tetejét és megvárjuk, amíg az új víz is felforr. Utána alacsony lángon még kb. 10-15 percig főzzük. Ha elkészült a tea, akkor külön-külön öntenek a pohárba a felső, erős teás és az alsó, vizes részből. Általában először teás részből töltenek. Majd attól függően, hogy ki milyen mennyiséget kér és azt milyen erősen szeretné inni, ezt forró vízzel hígítják.

Ebéd Isztambulban egyszerűen, olcsón és finoman

 Ebédidőben csak ritkán voltunk a rokonoknál, mert vásárolgattunk, sétáltunk, várost néztünk. Az ebéd és a vacsora általában főétkezésnek számít annak is, aki dolgozik. Isztambulban a Galata-hídon található kis étkezdékben szoktunk finom halas szendvicseket enni. Én magam a halon kívül más húst nem eszem meg. Sok helyen ezért számomra nem egyszerű az étkezés, de szerencsére Törökországban ez nem probléma, mert van sok rizses, halas, zöldséges ételük. A friss tengeri halat a szemünk előtt sütötték ki, és a szintén illatosan friss kenyér közé tették a salátával együtt. A másik étel, amit sokszor eszünk a pide, ez olyan lapos kenyérszerűség ami töltve van. Van belőle sajtos, burgonyás, darálthúsos stb. Ezek az ételek olcsók és finomak is.

Kahve

Kávét ritkán isznak. Ahogyan már írtam, minden étkezést teával zárnak, naponta többször teáznak. A kávét sajátosan készítik. Minden hozzávalót - már a főzés előtt – beletesznek. Tehát ha valaki pl. tejjel és cukorral issza, akkor azt már előre beleteszik és összefőzik a kávéval. Én ugyan nem szeretem a kávét, de mikor barátaink egyszer mogyorókrémes kávét készítettek, annak nem tudtam ellenállni.

Édességek

Nagyon sok salátát és gyümölcsöt fogyasztanak, de bőven esznek édességeket is. A baklava, kadayif (ejtsd kádájif), pişmaniye ( ejtsd pismánije), sütlaç (ejtsd szütlács) nevű édességeket kóstoltam. Ezek nagyon finomak, édesek és émelygősek és én imádom az ilyen ízeket. Törökországban nagyon sokféle baklava kapható pl. pisztáciás, diós, mogyorós, kakaós stb.

Sütlaç: tejberizs, hasonló a miénkhez, a tetejét gyakran karamellizálják vagy gyümölcsökkel díszítik.

A helva is az édességek közé tartozik, de a reggeli kapcsán már bővebben írtam róla. A lokum , ismert angol nevén „türkish delight” dobozban ( vagy a piacokon kimérve) kapható apró zselés édességek gyűjtőneve. Különböző ízekben kapható. Van, amelyik töltve van pisztáciával vagy mogyoróval. Készül egyszerű, sima, amelyik kókuszreszelékbe van beforgatva, A sokaságból a én kedvencem a rózsa ízű.

Ayran

A délutáni séták közben szinte mindig ittunk ayran-t (ájrán). Ez egy nagyon finom joghurtos ital, amit kis műanyag dobozokban árulnak és kiválóan csillapítja az ember szomját. Az ayrant natúr joghurtból, vízből, sóból és fokhagymából készítik. Mikor Trabzonban voltunk, Kahraman Köyüben, a férjem szülőfalujában, ott a rokonai is készítettek ayran-t. Igazi házi ayran volt, ami sokkal ízletesebb, mint a bolti. Friss házi tejet ittunk minden nap és olyan sajtot ettünk, amit a férjem apukája készített, a húgai pedig otthon sütötték a kenyeret. A nagyvárosi élet zsongása után igazi élmény volt, hogy bepillanthattam egy kis török falu mindennapjaiba. (folytatása következik)