2011. július 10-én indultunk útnak Horvátország felé, este 10 órakor. Reggel a 8:30-as komppal akartunk átkelni Splitből, Stari Gradba. Több autóval mentünk, több városból.

Az út kb. 8 órás volt Splitig, de az autópályán többször megálltunk pihenőt tartani. Én a Corsámat vezettem, rajtam kívül még 3-an ültek benne, a csomagtartó felpúpozva csomagokkal JElég kimerítő volt a vezetés, főleg amikor már jött föl a nap és melegedett az idő.

A kompot sikeresen elértük, a komp utat a sofőrök végigaludták JVoltak a táborosok között olyanok, akik már pénteken elindultak és két éjszakát a Plitvice-i tavaknál töltöttek, ők a kompnál csatlakoztak hozzánk.

Hvar-sziget egy 80 km hosszú, 15-20 km széles sziget, Stari Gradból a szálláshelyünkre nagyon gyorsan odaértünk. Vrboskán a Venus apartmanban szálltunk meg. A szobák 2-3-4 ágyasak voltak, konyhával, légkondival, nagyon kényelmes volt. A teraszon minden este Monopoly-party volt és kecskeméti szokás szerint pálinkázás J

A városközpont 3-4 perc séta volt az apartmantól, ahol hangulatos éttermek és kikötő hangulat várt minket. A falu 500 fős lakossága megháromszorozódott a turistáktól, de nem veszítette el a hely a varázsát.

Számos strand található Vrboskán és közelében, minden nap napoztunk és fürödtünk. A víz gyönyörű tiszta volt, hőmérséklete kellemesen hűsítő. A nap száz ágra sütött, nem találkoztunk felhővel.

Mivel autókkal érkeztünk, lehetőségünk volt kirándulni. Ellátogattunk Stari Gradba és a sziget fővárosába, Hvarra városnézésre. Megmásztuk Hvar várját, koktéloztunk kikötőjében. Voltunk Zavalán strandolni, ahová félelmetes szerpentines út, és egy-autós-alagút vezetett.

Voltunk hajókiránduláson is, ahol ellátogattunk Brac-szigetre, mégpedig a híres Bol félszigetére. Hatalmas kavicsos strandján töltöttük az egész napot. Kicsit leégtünk, pedig főleg a napernyő alatt csücsültünk, de nem vette el a kedvünk. J

A hastáncosoknak egy 6 és fél perces raks sharqit tanítottam, a Helm el Raks című számra, megfűszerezve egy kis dobszólóval. Ezt a produkciót és még pár koreográfiát utolsó este adtuk elő, az apartman házak többi lakójának és hozzátartozóinknak.

A hazafele út bár szomorkásan telt (mert haza kellett jönni), de feltöltődve értünk haza Magyarországra.

Egy rövidke beszámolóba nem lehet belesűríteni a sok látványt és élményt, át kell élni! Jövőre várok sok szeretettel mindenkit!