Magyar Hastánc újság - megrendelés ITT
-
Magyar Hastánc magazin 2012. május 400,00 Ft
Gyerek(lelkű) Hastáncosok
Sokan elfeledkeznek a hastánc spirituális oldaláról és könnyed, sportos mozgásnak vagy csupán előadőművészetnek tekintik. Azonban a hastánc sokkal több ennél. A jó táncosok azok, akik nem a technikai bravúrok halmozását tűzik ki célul, hanem meg tudják jeleníteni a dal által ébresztett érzelmeket és a közönségből is ki tudják váltani azokat. Érzéseket pedig akkor tudunk hitelesen megjeleníteni (ahogy a színészetben is tanítják) ha már átéltük.
Egyre több ilyet látunk: „csodagyerekek”, akik hastáncban sokszor a felnőtteket, profikat is letáncolják. Eltanulják a tanároktól a koreográfiákat és gyönyörüen előadják. A mozdulatokat tökéletesen megtanulhatják, de - ahogy én látom - náluk egy-egy mozdulat mást jelent. Egy csipőejtés, egy karhullám, egy a közönség felé esés/hajlás - a teljes megadás lépése...Mögöttes tartalom nélkül szép, de nem ugyanaz. Nekik könnyű azt felajánlani, amiről nem tudják, hogy milyen rossz, ha elveszítik.
Nemrég egy tanítványom kérdezte, hogy miért van az, hogy egy társa alig 12 éves és rögtön tudott szépen rázni. A technikai részletektől eltekintve - minthogy lazább izületek, jobb izomkondíció, több energia -, azzal is számolnunk kell, hogy különbözőek az adottságok és vannak, akik könnyebben ráállnak erre a mozgásformára, ugyanakkor a kort is tényezőként kell számításba vennünk.
Akik gyerekként kezdik a táncot, az életbeli tapasztalatlanságuk egyszerre előny és hátrány. Előny azért, mert még nem tapasztalták meg a nőiséget érintő sérüléseket. Egy erős menstruációs görcs, fájdalmas hólyaggyulladás, hüvelygyulladások sorozata, egy rosszul sikerült szexuális együttlét - ezek mind-mind nyomot hagynak. Láthatatlan nyomokat. A nőkben legtöbbször védőreflex épül ki ezek hatására. Tudatosan, vagy akár tudat alatt megtanuljuk, milyen sérülékenyek a női szervek és vigyázni kell rájuk. Gondoljuk végig, ráznánk-e bársonyzacskóban egy Herendi porcelán tárgyat? Nem. Ugyanígy gondolunk női szerveinkre, pedig nem kéne. Egy ésszerű szintig vigyázni kell rájuk, de amúgy nem vagyunk cukorból. Mi nők, sokat elbírunk. Tapasztalatom szerint például a vízszintes nyolcasok könnyen feloldják a menstruációs görcsöket, azonban ha fáj valami, nem szívesen mozgatjuk.
További különbség az, hogy az előző generációk tagjaiként mi még gyerekkorunkban a szülőktől azt tanultuk, és az illem is azt tanítja, hogy ne tegyünk félreérhető mozdulatokat, ne mozgassuk „párzó mozdulatokkal” a csípőnket, ne legyünk kihívóak. Azonban ezek a hagyományok gyorsan hígulnak mostanában, ami szintén egy pozitív-negatív kettősséget hordoz magában.
Ezeknek a rossz élményeknek a hatásait, melyek rétegenként ráépülnek a csípőnkre, szépen le kell fejtegetni, fel kell oldani, és akkor fogunk tudni igazán jól táncolni. És itt rejlik a gyerekek titka, nekik nem kell legombolni a félelmeket, görcsöket, a felszínen van minden testrész mozgatása.
A hátrányuk az, hogy a mélyről jövő, mélyen ható orientális tánc az érett nők tánca, ugyanis pont a tapasztalatok hiányában a fiatalok nem tudják átadni az arab zene érzelemgazdag világát. Meg kell tudni mutatni, milyen fájdalmas, ha elhagy a szerelmed és ez tényleg fizikailag is fáj, ott benn, a tested közepében, hogy csak visszahúznád, húznád be a testedbe a semmi létbe...El lehet tanulni a tanártól a kontrakció technikáját, de a közönség akkor fogja átérezni, ha a táncosból sugárzik, ha ott van mögötte a megélt fájdalom, ami behúzza és beállítja a tested.
Sok táncostól hallom azt, hogy sajnálja, hogy ilyen későn kezdett hastáncot tanulni. Nem szabad sajnálni! Oka van annak, hogy az életnek abban a szakaszában talált rá erre a táncra. És akik úgy gondolják, tiniként kellett volna kezdeniük inkább örüljenek, hogy lehettek gyerekek. Ahogy elnézem ezeknek a mostani gyerekeknek nem sok lehetősége nyílik erre. A sok leállíthatatlan kommunikációs csatorna és a felgyorsult kultúra is az elsietett érésre sarkallja őket. A társak dominálnak és nem a szülök. Szerintem sokan ezért is kezdenek most fiatalon táncolni, keresik a női mintát. Elvárják a nőiességüket, mintha tőlük független lenne, azonban a szükséges eszközöket nem kapják meg, vagy nincs idejük kifejleszteni. Többször meglepődöm azon, amikor tudom, hogy a fiatal tanítványom már rendszeres nemi életet él, de nem találja a csípőjét. Ez így vajon egészséges dolog?
Mindezek mellett nem azt mondom, hogy ne hastáncoljanak fiatal lányok. De, táncoljanak, a szaidit még ajánlom is. A hastánc elemgazdagsága és spiritualitása miatt kortalan tánc. A testünk tudatosítását is jó korán elkezdeni és a hastánc príma eszköz erre. De ne várjuk azt, amit egy érett nőtől, ne bocsássuk versenyre, vagy akár színpadra kihívó ruhákban, agyonsminkelve…Hagyjuk nekik időben megtapasztalni saját nőiességüket és azt hadd építsék bele ők táncukba. Ne tanítsunk nekik olyanokat, amiket még nem is érthetnek, hogy aztán rosszul használják ezeket a különleges női eszközöket.
Természetesen a kor és tapasztaltság sem garancia. Ismertem egy hölgyet - negyven felé járó, kétgyerekes anyuka - a nőiesség megtestesítője. Szép hosszú szőke haj, világító kék szemek, magassarkúk, szoknyák. És csak értetlenül nevetett, amikor a vállhasználatot tanítottam. Pedig annak a finom vállrántásnak a jelentése - ami nem a durcásságról szól, hanem egy kacér-játékos női mozdulat-, mélyen kódolva van a férfiakban. Még most, az internet korában is, ahol az emberek sokszor elfelejtik a testbeszédet dekódolni, nincs az a férfi, aki erre a mozdulatra ne figyelne fel. Legtöbbször oda is jönnek a jelzésre. Csak mi nők feledkezünk el róla. És arról is, hogy milyen hatalmunk van, ha uraljuk a testünket.
Márton nap
Az utóbbi időben mind jobban újjáélednek a népszokások, a hagyományok és nem csak falun, hanem a városokban is egyre többen vállalják a népszokások fenntartását, továbbadását a fiatalabb generációnak. A szent Márton napi hagyományok több évszázados múltra tekintenek vissza.
Legenda:
Martinus 317 körül született a pannoniai Savariaban ( ma Szombathely ).
Apja és ő maga is a római seregben szolgált katonaként. A legenda szerint egy téli napon lován Amiens felé tartott , amikor egy koldussal találkozott.
Megesett rajta a szíve, és köpenyét ráterítette a koldusra, aki a legenda szerint maga Krisztus volt. Márton keresztény hitre tért, megalapította az első gall kolostort. Később 371-ben Tours püspökévé választották. 397 november 8-án hunyt el és a legenda szerint november 11-én temették el.
E napot nyilvánították Szent Márton ünnepévé.
Márton később Franciaország egyik védőszentje lett.
A fennmaradt szokás szerint Márton napján ludat sütnek, amelynek alapja hogy Márton nem akart püspök lenni Toursban, ezért egy liba ólban rejtőzött el. Azonban a ludak hangos gágogással jelezték a betolakodót így kénytelen volt előbújni rejtekéből.
A régi időkben Márton napjára esett a gazdasági év zárónapja. Ekkor számolták el a pásztorok éves bérét, amit ünnepséggel koronáztak meg. Az egész éves kemény munka után jóleső pihenés következhetett.
A György-napkor kihajtott állatokat Márton napján terelték be az állatokat a tél elől, ezért ezt a napot igen meghatározó eseményként tartották számon. Ilyenkor a pásztorok házról házra jártak köszöntőt mondani, amiért a házigazdák megajándékozták őket.
Az őszi szolgáltatást Szent Márton adója néven is emlegették.
A nyugat-dunántúl pásztorai falujukat járva zöld ágat, vesszőt osztottak.
A néphiedelem szerint Szent Márton vesszeje frissen vágott, megszentelt, lombos nyírfavessző, amely segít távoltartani a betegségeket, növeli a szaporulatot.A pásztorok ezen napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.
Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versbe mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra is Isten áldását kérték. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére.
Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Bacsfán a a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jóízűek legyenek. A hit szerint, ahány ága volt a vesszőnek, annyit malacozott a kocadisznó.
A bősi gazdák Márton vesszejét a disznóól tetejére szúrták, mert ez megvédte az állatokat a dögvésztől. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki a barmokat a legelőre, így ezeket nem érhette veszedelem, nem hullottak el.
Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.
Felbáron Márton napján tartották a bojtárfogadó vásárt, s maguk a pásztorok is ezen a napon újították meg szerződésüket, vagy szegődtek új gazdához.
Márton napja a juhok számbaadásának, széthányásának napja. Legjobban a pásztorok várták, akik egész évben a falvaktól távol éltek, és évente csak egyszer-kétszer, a vásárok alkalmával mulathatták ki magukat. Ezért énekelték ősszel a pálpusztai pásztorok:
"Hozd el isten Szent Márton vasárinapját,
Hogy a pásztor mulathassa ki magát."
Márton napjára rendszerint az új bor is kiforr. Most lehet megkóstolni az idei termést, sokfelé az új bort is ekkor ünneplik, amelyhez kiválóan társítható a Márton napi libapecsenye.
Ekkorra már korán sötétedik, korán be kell húzódni a házba, a gazdák is ilyenkor gyújtottak először gyertyát a télies napok beköszöntével. A mesteremberek megvendégelték inasaikat gyertyát is gyújtottak, innét ered a libavacsora, gyertyavacsora elnevezée.
A lúdpecsenye nem csak finom, de a jövendőt is megjósolhatjuk belőle. Ha a mellcsont fehér havas télre számíthatunk. Ha Márton lúd mellcsontja véres, száraz hideg tél jön.
Az aznapi időből is jósoltak : "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”
Egy kalendárium szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
A másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza, s kezünkbe adja a Márton név eredetének kulcsát is.
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az új bort, ettek-ittak, hiszen még volt az új termésből bőven, s ürítgették a poharakat, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.
A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely meg a hadisten, Mars szent madara volt: - a harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.
A lúd római "beceneve", az "avis Martis" - Mars isten madara, afféle régi szófejtéssel - Márton madara - lett a keresztény naptárban, s így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. De a reformációnak sem kellett felhagyni a Márton-napi lúdazás dicséretes hagyományával: a protestánsok meg Luther Márton neve napján ürítgeték a poharaikat ilyenkor.
Márton kultusza Pannónia földjén bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét maga Szent István is felkarolta, mikor a zászlaira éppen a hadvezér Márton képét festette. Álmában, látván a besenyők támadását, így kiáltott föl: távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazság legelőjét pusztítsátok. Nem csoda, hogy Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.
A magyar kereszténység bölcsője, a mai pannonhalmi néven emlegetett bencés apátság is Szent Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont kétségkívül tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
