„Minél többet tudunk a táncról - jelenlétéről, hiányáról, újraéledéséről a személyes és társas életben – annál többet tudunk magunkról: táncolni emberi dolog.” Judith Lynne Hanna

Bevezető

A kulturális különbözőségek miatt nagyon nehéz a táncot egyetemes érvénnyel definiálni. Ebből az is következik, hogy az az intuitív tudás, amit mi, akik egyfajta nyugat-európai típusú kultúrán nőttünk fel, a táncról alkotunk, nem terjeszthető ki a különböző kultúrákban táncnak (vagy nem táncnak) nevezett kommunikátumokra. A különböző kultúrájú népeknek ugyanis nagyon különböző fogalmaik lehetnek a „táncról”. A táncos jelrendszereket szimbolikus jelrendszereknek foghatjuk fel, amennyiben a jelek alkotását és használatát a kultúrára jellemző konvenciók szabják meg. (Könczei Csilla)

Miért alakul ki az emberekben az a vágy, hogy távoli tájak, idegen kultúrák táncait megtanulják? Miért vállalják felnőtt fejjel a mozgástanulás nem egyszerű és nem gyors folyamatát? A tánc tudatos tanulásához, mint bármilyen más tanuláshoz külső és belső motivációra van szükség. Valódi belső motivációnk akkor hat, amikor a folyamatot élvezetesnek tartjuk és nem azért, mert hasznosnak. Ez különösen érvényes a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó, önként választott tanulási tevékenységekre. A hastánc tanulását Magyarországon mára már több tízezren választották. Vajon miért? A társadalmi váltás keltette vákuumhelyzet hívta létre ezeket a női klubokat? Szeretnének „művészek” lenni egy-egy amatőr fellépés erejéig? A „messziről jött”, egzotikus mozgáskultúra, a szép ruhák vonzzák a nőket? Munkám, kutatásaim az elmúlt tíz évben a magyarországi hastánc-mozgalom köré épültek. Ezt összegzem ebben a könyvben, miután néhány fejezetben általános tudnivalókat adok a műfajról, kialakulásáról, változásairól, nemzetközi helyzetéről. Írok a hastánc magyarországi tanulásával, a tánciskolák alakulásával, az oktatók képzésével, a fesztiválok-versenyek rendezésével, internetes fórumokkal, weblapokkal kapcsolatosan.A téma szerteágazó. Több területet is érint: szociológiai, antropológiai, néprajzi, táncfolklorisztikai, vallástörténeti, lélektani, kommunikációs, pedagógiai, andragógiai, rekreációs és a társadalmi nemek területén szerzett háttér-ismeretekbe ágyazódik.

A műfaj megértésben, megérttetésében idegen nyelvű olvasmányaim nagy segítségemre voltak.

I. Danse du ventre -bellydance 

Hogyan kapcsolódnak az észak-afrikai, perzsa-félszigeti, kisázsiai táncokhoz a világkiállítások?

Miért alakult ki Európában és az USA-ban a hastánc kifejezés?

Mi köze a gyarmatosítás, az egyiptológia, az orientalizmus, a fotográfia és a mozgófilm elterjedésének a tánchoz?

Hogyan hatott a balett a keleti táncszínpadra és a keleti táncok a balett-ellenes kortárs táncok kialakulására?

Honnan alakult indult ki a vaudeville-k szórakoztató színpada, és hogyan alakult ki a burlesque, a sztriptíz, az „egzotikus” tánc műfaja?

Ezen kérdések megválaszolása kapcsán bemutatom a gyakran ősinek nevezett „hastánc”, danse du ventre és bellydance szóhasználat hozzávetőleg 240 éve indult elterjedésének körülményeit.

Részletezem - a párizsi és a chichagói világkiállítások eseményeivel kapcsolatban -, hogy a viktoriánus korban a provokatív szókapcsolat nem csak polgárpukkasztó és- vonzó volt, hanem a testiségre, erkölcstelenségre, pikantériára utaló, ugyanakkor komikus kifejezés a kiállításokon kiváló – tudatosan alkalmazott - üzletpolitikai fogássá vált: mágnesként vonzotta a nézőket. Emellett torz képet vetített a Keletről: általában a keleti emberek -főként a nők - bujaságát –túlfűtött érzékiségét erkölcsi alsóbbrendűségét sugallta, tehát jól szolgálta a nyugati felsőbbrendűségi tudatot erősítő politikai célokat.

II. A tánc típusai, funkciói, helye a keleti emberek életében

A táncot, ha nagyon egyszerűen akarjuk kategorizálni, ezt a hármas felosztást használjuk: rituális táncok; önszórakoztató táncok és a mások szórakoztatására formálódott táncok.

A „hastánc” összefoglaló néven ismert színpadi tánc nyilván a harmadik csoportban sorolható, de a ma fellelhető mozdulatvilágának kialakulásban megtalálhatók a térségnek az első két kategóriába tartozó táncai is.

Észak-Afrika területén ma is élnek azok az preiszlám időkből származó, az iszlám egyes ágai által szigorúan tiltott közösségi, spirituális táncok, amelyeknek gyakran nők a vezetői. Ezek az ősmagyar sámángyógyításhoz hasonló elveken alapuló, rontáslevevő, szelleműző, gyógyító, áldásosztó táncok.

Ahogyan más-más a sííiták és a szunniták, wahhabbiták viszonya az ima különböző formáihoz, az egyházi hierarchiához, a dervisrendekhez, a szúfizmushoz, a nők ruházkodásához, a különféle méretű-fazonú női kendők viseléséhez, úgy a tánchoz való hozzáállásuk is teljesen más felfogást tükröz.

A nyugat-ellenes, szélsőséges Korán-magyarázók a nők nyilvános, a nyugati szabadosságot megjelenítő táncát is elítélendőnek, büntetendőnek tartják.

III. „Egy órát a szívnek –egy órát Allahnak” (egyiptomi szólás)

A „hastánc” fogalma az amerikai hastánc-turisták megjelenéséig ismeretlen volt az egyiptomi életben. Nem is használnak rá arab fordítást. Az arab világban a keleti tánc kifejezést (raks= tánc sarqui =keleti) használják arra a 1920-as évektől folyamatosan alakuló, színpadra formálódott táncra, amelynek külön zeneszerző gárdája is alakult.

Bemutatom, hogyan alakult ki a folklórból és a városi folklórból a „kelet balettje”.

Ma az arab szövegkörnyezetben kiejtett „bellydance” sajátos, ambivalens tartalmakat hordozó jelentéssel bír az egyiptomi őslakosok számára. Hogyan fér meg a hagyományőrzés és a másokat nyilvánosan szórakoztató „bellydance” a hétköznapi, alapvetően optimista, táncpárti közgondolkodásban?

A fejezetben bemutatok két hastánc-ellenes egyiptomi felfogást. Érdekes az, hogy teljesen ellentmondó elvek azok, amik, amelyek a két nézet alapját adják.

IV. Az amerikai filmipar és a szovjet (kultúr)politika hatása az egyiptomi táncéletre

A tévhitekkel ellentétben a ma látható hastánc nem része egy nép folklórjának sem, soha nem is volt az.

Bemutatom azokat a kifejezéseket, amelyek ma a tánc népszerűségéhez mérten aránytalanul csekély „hastáncos szakirodalom”-ban nemzetközileg használatosak a hastáncra és a keleti folklór egyes elemeire.

Milyen hatások hívták létre a földies néptáncokból kialakult raks sarqui műfaját?

Milyen jellemezte az egyiptomi hastánc fénykorát?

Milyen táncdialektusokat ismerünk, amelyek a ma színpadi orientális táncesteken előfordulnak? Mi formálta a táncszínpadot?

Milyen irányzatok stílusok, fúziók, színpadi kísérletek történnek?

Milyen elvárásoknak való megfelelés tette Egyiptomot a hastánc bölcsőjévé?

Az előzőfejezetben leírtak ellenére mégis mi, vagy ki, kik tartják életben Egyiptomot, mint a hastánc nagyhatalmát? Ott élő aktív és már visszavonult táncosok vallomásaira alapozva írok erről a sokakat meglepő tényről.

V. Törökország és a hastánc

Hogyan változott a török táncosok helyzete a „Nagy Szultánok” idejétől, az „ Ifjú Törökök” mozgalmán át napjainkig?

Miért kellett a középkori kézműves céheknek (kol) tánccsoportot fenntartaniuk?

Amikor még nem volt futball –kinek szurkoltak a janicsárok?

Hogyan került Isztambuli cengi hastánc az első James Bond filmbe? (From Russia with Love)

Ezek és a sokszínű török néptáncok adják a témámat ebben a fejezetben.

VI. A hastánc punkjai: American Tribal Style – Fat Chance Bellydance

Az USA-ban az 1960-es évek, Nyugat-Európában a 1970-es évek eleje óta egyre több nő választja ez a nőies mozgásformát. A posztfeminista állapotban lévő „jóléti államok” –ban a nők számára mit jelentett ez a tánc?

Mik azok az egyes nyugati országokban jellemzően használt a kifejezések, amelyek indoklásként a leggyakrabban elhangzanak a hastánc választása kapcsán?

Miért van az, hogy az USA-ban az ősi egyiptomi és török alapoktól eltávolodva kialakítottak két sajátos stílust (tribal, goddess), amely egy őshonos egyiptomi vagy török számára nem is emlékeztet már a hastánc egyszerű szolisztikus, improvizatív alapjellegére, hiszen a koreografált csoportos formációk jellemzik?

A stílus Európában is gyorsan terjed. Színpadi előfordulására jellemző a ’60-as évek „eredeti” tribal stílusa és a szinte free-style-ként is meghatározható stílus. Érdekesség, hogy az amerikaiak amerikai törzsi stílusként (American Tribal Style) nevezik. A szókapcsolat hallatán a jóformán teljesen kiirtott indiánok táncaira asszociálna az ember, ha láthatott volna ilyet. Az amerikai törzsi stílus éppen, hogy nem kötődik egy néphez, etnikumhoz, törzshöz sem. Különféle népek ruházati és ékszer-elemeinek keveréke jellemzi a jelmezeiket. A legtöbb „törzsis” táncosra jellemző, hogy a fellépések, táncórák alkalmával viselt egy-két ruhadarab, ékszer a hétköznapi „civil” viseletükben is fellelhető. A „törzsi” kifejezés az összetartozásra utal. Gyakori, hogy egy-egy angolul nem tudó magyar „törzsi táncos” tribálnak nevezi, amit táncol, de már „gótik” elnevezés is hallható. A fejezetben részletesen írok erről az életformával összefügg szubkultúra-a- szubkultúrában jelenségről és a spirituális istennő „goddess” megközelítésről is. Ez utóbbi a hastáncot, inkább az egyéni spirituális lelki gyakorlat forrásaként jellemzi.

VII. Nővérek a táncban

Az előző bekezdésben felmerültek a közösség és életforma kifejezések. A legtöbb nő közösségre vágyik és életformát és „formát” szeretne váltani, amikor eljön a hastáncórákra. A tánc a testi-lelki-mentális megújulás, megerősödés egyik lehetséges forrása a hastáncoló nők szemében. Ez jelenség, a tánc apropójából született ismeretségeken keresztüli összetartozás, a hastáncnak újfajta értelmezést ad. A tánc miatt kerülnek a foglalkozásokra a nők és a közösség tartja ott őket. A tánc a testvériségek, csoportok beavatási, átmeneti rítusainak alapjait is adja. A csoportot oktató-vezető képzett és empatikus tanár pedig sok tekintetben lehet referenciaszemély, ha képviseli a társadalomban nélkülözhetetlen nőies viselkedésmintákat, és rendelkezik a női tapasztalatokon alapuló kooperatív, holisztikus problémamegoldó és konfliktusmegoldó készségekkel. A műfaj vonzotta a csoporttagokat, a csoporttagok pedig alakítják a műfajt, ahogyan az előbb a tribal kapcsán írtam.A nyugati nők kiváló cselekvő alanyok a hastáncok keresztüli társas kapcsolatok alakításának, hiszen lehetőséget kapnak olyan érzelmek megélésére, amiket a napi munka mellett, a teljesítmény-orientált munkahelyen el kell, hogy fojtsanak. Az expresszivitás, intuíció mind-mind kifejeződhet a táncban. Aki pedig a család belső összetartójaként otthon végzi a háztartási munkát, gyereket nevel, annak belső egyensúlyához, családtól független „magánéletének” kialakításához szintén megoldás lehet a hastánc-csoport, mint szocializációs csatorna. A fizikailag rendszeresen együtt lévő közösség mellett tágabb közösségekről is beszélhetünk: sok nyilatkozó táncosban az azonos stílusú táncokat művelő csoportok találkozói, a stílusközi fesztiválok erős motivációt adnak a tánctanuláshoz és ünnepnapként élik meg ezeket a rendezvényeket.

 Kutatómunkámat az elmúlt tíz évben adatok gyűjtésére alapoztam.

Az adatok - amelyek tükrözik a társadalmi visszhangot-, gyűjtése háromféle szempont szerint történt:

- „hastáncon kívüli” emberektől: a különböző életkorú, társadalmi és vagyoni helyzetű nőktől és férfiaktól;

- hastáncot hobby-ként művelő vagy hivatásként fő-vagy mellékállásban oktató nőktől

- hastáncot hobby-ként művelő vagy hivatásként fő-vagy mellékállásban oktató nők férfi ismerősei, családtagjai

VIII. A magyar hastánc-oktatás és oktatóképzés helyzete

A kutatómunka mellett tíz éve aktív táncpedagógusként magam is vezetek hobby-csoportokat. A táncoktatás és a műsorszolgáltatás terén nagyon sok az anomália, a képzelten, alulművelt, magukat oktatónak, művésznek tituláló táncosok sokat ártanak az órákon részvevőknek és a műfajnak, amelyet az „akadémikus” táncműfajok felől amúgy is valamiféle értetlenség és gyanakvó lenézés övez.

Amatőr táncosok mellett a Felnőttképzési Akkreditációs Tanács által elfogadott tananyaggal oktatókat és fellépő táncosokat is képzek. A fejezetben helyet kap az általam összeállított FAT által elfogadott Hastánc – orientálistánc-oktató képzés tizenhárom moduljának neve. A felsorolással jelzem, hogy mi az az elméleti és gyakorlati tudásanyag, ami nélkülözhetetlen azok számára, akik ma Magyarországon hastáncot tanítanak. Aki pedig nem tanít, annak is lehetősége nyílik arra, hogy megtudja, mit várhat el egy magát hastánc-oktatóként definiáló embertől.

Összefoglalva:

Míg egyidejűleg a mai modern hastáncra több, más-más kultúrkörből származó - táncnem mai is hat, a multikulturális szó fogalmát értelmezhetjük a hastáncra való hatás estében az egyes kultúrák elő-idejűségét, miszerint a mai hastánc elemei különböző letűnt korok táncainak elemeit is hordozzák. A tanulmányban a bemutatom a mai hastáncot, mint idegen nyelvek ismeretét nem igénylő, a nem verbális kommunikáció szintjén működő, multikulturális és interkulturális, az utóbbi 50 évben „világmozgalommá”, életformává vált rendszert. A társadalmi jelenségként Magyarországon is elterjedt hastánc körül azonban sok a tévhit. A kutatás során használt kérdőívek elemzése során fény derült arra, hogy meglehetősen problematikus a hastánchoz, a testiséghez való mentális hozzáállás.Táncpedagógusi, kutatói és táncosi munkatapasztalataim alapján, valamint a hétköznapi életben is mozgó nőként és négygyermekes anyaként úgy érzem, jogos az igény arra, hogy egy ilyen átfogó mű alapján tájékozódhasson, aki szeretne.

Budapest, 2010. március 03.

Inspiráló olvasmányaim közül néhány idegen nyelvű a tánchoz kapcsolódó, interdiszciplináris kutatási területekről (a nevelés, kommunikáció, városi élet, egészség, rekreáció, folklór, művészetek, társadalmi nemek, társadalom)

Judith Lynne Hanna: To Dance Is Human: A Theory of Nonverbal Communication.;

Disruptive School Behavior: Class, Race, and Culture. Dance, Sex, and Gender: Signs of Identity, Dominance, Defiance, and Desire. CDancing for Health: Conquering and Preventing Stress.

Antony Shay:When Men Dance: Choreographing Masculinities Across Borders;

Belly Dance: Orientalism, Transnationalism, And Harem Fantasy;

Dancing Across Borders: The American Fascination With Exotic Dance Forms;

Choreographic Politics: State Folk Dance Companies, Representation, and Power; Choreophobia: Solo Improvised Dance in the Iranian World; 

Balkan Dance: Essays on Characteristics, Performance and Teaching;

Donna Carlton: Looking for Little Egypt

Karin van Nieuwkerk: A Trade like Any Other": Female Singers and Dancers in Egypt

Kadjira Doumana:The Tribal Bible, Exploring The Phenomenon That Is American Tribal Style Bellydance

Paulette Rees-Denis: Tribal Vision: A Celebration of Life Through Tribal Belly Dance 

Rosina-Fawzia B. Al-Rawi: Grandmother's Secrets: The Ancient Rituals and Healing Power of Belly Dancing 

Wendy Buonaventura: 

I Put a Spell on You: Dancing Women from Salome to Madonna

Serpent of the Nile: Women and Dance in the Arab World

Iris J. Stewart: Sacred Woman Sacred Dance 

Metin And: Turkish Bellydance 

Donna A. Buchanan:

Balkan Popular Culture and the Ottoman Ecumene: Music, Image, and Regional Political Discourse

Balla Tünde Aziza:

Böjt - nemcsak húsvét előtt